Szépséges szörnyeteg

Tájékozatlan nagy ijesztgetők szoktak arcukra és kivillanó szőrös mellkasukra gusztustalan varratokat rajzolni, hogy utána gülü szemmel, eltorzult képet vágva első bálozók elé tornyosuljanak, és elhörögjék: Frankenstein vagyok. Nos, az ilyeneknek fogalmuk sincs arról, hogy a képzeletbeli Frankenstein doktor egy kedves, átlagos kinézetű kémikus volt. Rémisztő a teremtménye, az emberre csak hasonlító, különböző hullaalkatrészekből összeeszkábált nevenincs szörnymonstrum volt, akit persze igazából nem is ő, hanem Mary Wollstonecraft Godwin kisasszony teremtett meg – a regényében.
A sokak szerint első horror-sci­fi 1818-ban jelent meg, és azóta folyamatosan topon van. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a még manapság is garantáltan vérfagyasztó történetet az írónő 17 évesen írta, akkor be kell látnunk: a XX. és XXI. század összes rémtörténet-kiagyalója csupán karitatív szeretetszolga Mary Godwinhoz képest. Ráadásul Mary már kamaszlányként nemcsak szép, hanem okos, művelt és trendi volt, olyan, akinél igen kevesünknek lett volna esélye. Nem véletlen, hogy az angol szépséget tizenhat éves korában a korszak egyik legnagyobb költője, Percy Bysshe Shelley szöktette meg. A fiatalok igyekeztek minél távolabb kerülni Londontól, így vetődtek 1816-ban a kétes erkölcsű szívtipró dandy és korszakalkotó költő, Lord Byron svájci villájába.
Amikor a fiúk egyszer hosszabb időre leléptek síelni, Mary elhatározta, megírja egy ideje már tervezgetett regényét. Az első horror-sci­fi szerzője nem mai értelemben vett rémtörténetet akart írni, hanem morális kérdéseket igyekezett izgalmasan feszegetni: azt boncolgatta, hogy beleavatkozhat-e az ember az isteni teremtésbe. Pedig klónozásról még nem is hallhatott. Értesült viszont egyéb tudományos érdekességekről. Korábban Galvani már elektródákkal rángatóztatta a békacombokat, s akkortájt tervezgette Volta a később róla elnevezett áramforrást. 1808-ban Galvani unokaöccse, Giovanni Aldini pedig elhíresült kísérleteket mutatott be: kivégzett bűnözők holttestébe áramot vezetett. A hatás minden képzeletet felülmúlt: a hulla keze a levegőbe markolt, a lábai rángatózni kezdtek, az arcához érintett elektródáktól pedig kinyílt a szeme és grimaszba rándult az arca. Mary ezt nem láthatta, hiszen akkor mindössze hatéves volt, de a haláli demo híre DVD és internet nélkül is széles körben elterjedt. Ezek után a fantáziával bőven megáldott lánynak nem lehetett nehéz elképzelnie, hogy a villám energiája – jókor jó helyre vezetve – képes életre kelteni a darabokból összeillesztgetett halottat is.
Mrs. Shelley könyvének előszavában a következőt írta: „arra törekedtem, hogy elkerüljem napjaink regényeinek ernyesztő unalmát, a békés családi szeretet és a mindent átlengő erkölcsösség ábrázolását”. Törekvését siker koronázta. Sőt szép számú, leginkább silány követői révén neki köszönhetjük azt is, hogy manapság a tévé előtt ülve egyre inkább a békés szeretet és az erkölcsösség ábrázolásának ernyesztő unalmára vágyunk. Egy gombnyomással teljesülhet is a vágyunk: bármikor válthatunk akcióhorrorról szappanoperára.