Anyanyelvi őrjárat

A pápaszem használatára szorulók mindnyájan tudják, hogy a cikkem élén álló szó olvasáshoz, illetőleg aprólékos munkához használatos szemüveget jelent. Ezúttal azonban egy kissé más jelentést szánok neki. Egyik olvasónk, a kiskunhalasi Balog Lajos ugyanis egy olyan, különböző napi- és hetilapok, valamint valamelyik rádióadón elhangzó hírek 2007-ben megjelent vagy elhangzott számaiból, adásaiból származó idézetgyűjteményt juttatott el hozzám, amelyet végigcsemegézve rájöttem, így szerzett élményeimet legalább néhány példa erejéig meg kell osztanom lapunk olvasóival is. Mindegyik idézetrészletben van valamilyen hiba, pontatlanság, nyelvhasználati zavar. Ezúttal tehát egyszerűen azt kívánom jelezni, érzékeltetni, hogy egy kiváló nyelvérzékű, minden apróságra felfigyelő olvasónk szemével, „szemüvegén át” fürkésszük s tesszük is közszemlére a sajtó néhány furcsaságát.
Első példánk részlet egy megyei hírlap egyik 2007. januári számából. Egy meg nem nevezett személyekre vonatkozó fenyegető levélben arról olvashattunk, hogy „élve eltemetik őket és elvágják a torkukat”. Olvasónk ezt így kommentálja: „Ebben a sorrendben? Vagy fordítva? Mindkettő nehézségekbe ütközik!” Ha végiggondoljuk, kiderül, hogy se így, se úgy nem megy a dolog!
Egy júniusi napilapszámból ezt ollózta ki Balog Lajos olvasónk: „legtöbben a nyári nyaralásból visszatérve, szeptemberben keresnek meg bennünket”. A beküldő csípős megjegyzése itt is célba talál: „Jó, hogy nem a téli nyaralás után!” Olvasóink bizonyára érzik, hogy itt a fölösleges duplázás a zavar oka. Olyan ez a nyári nyaralás, mintha, mondjuk, a célkitűzések kitűzéséről beszélnénk a célok kitűzése helyett.
Következzék egy júliusi idézet ugyancsak egy megyei napilapból: „Elözönlötték Jászszentlászlót a bogarak! Mielőtt bárki megijedne: nem holmi sáskák, cserebogarak hada lepte el a települést…” S most ismét a beküldőé a szó: „Holmi sáskák eszünkbe sem jutottak, azok ugyanis nem bogarak, hanem rovarok.” – Ugye, mi mindenre kell figyelnie egy újságírónak? – teszem hozzá én.
Végül egy novemberi rádióadásból idézek – természetesen ismét levélírónk anyagából – egy sztrájkhelyzetképből kiragadott részletet: „Itt, a szombathelyi buszállomáson elég sok busz áll üresen és állva.” Ezúttal hadd kommentáljam csupán én az elhangzottakat: Az nagyon is jó, ha valaki várva vár bennünket, mert  akkor ez a szebbnél szebb, nőttön-nő típusú, erősítő szerepű várva vár kifejezés azt jelenti: nagyon, türelmetlenül vár. De hogy állva állnak a buszok, s ennek következtében esetleg mi is csak állva állunk valahol? Ezt hallva nekünk legfeljebb a szavunk áll el – a csodálkozástól.