Anyanyelvi őrjárat

Alig néhány napja kaptam egy kedves hangú levelet  dr. Török Gáborné szegedi olvasónktól, benne a következő kérdéssel: „Egy országos napilap hétvégi, kulturális mellékletének egyik írásában akadtam épp az imént a következő mondatra: »A napfényes utca üres volt, lovas kocsi zörömbölt az úton«. Értem, sőt kifejezőnek is érzem a zörömböl  igét, de azért megkérdezem: vajon nem tájszónak számít ez nyelvünkben?”
Válaszomat azzal kezdhetem: megítélés kérdése, minek tekintjük. A magyar szavak eredetét bemutató, alig két éve megjelent Etimológiai szótár nyelvjárási szóként rögzíti, de a Magyar értelmező kéziszótár mégis önálló címszóként szerepelteti, noha készítőinek elvei szerint a nyelvjárási szókészletnek csak az irodalmi, illetőleg a köznyelvvel szorosan összefüggő, mintegy közös rétegeit öleli fel. Úgy vélem azonban, itt még sincs szó ellentmondásról. Maga a szó olyan, hogy felfoghatjuk nyelvjárásinak is, köznyelvinek is. Mindkét típusú szótárban helye van, helye lehet.
Olvasónk bizonyára kikövetkeztette, mi a szó eredete, s ezért nem is kérdezett rá, én azonban, élve az alkalommal, erről is szólok válaszomban. A zörömből egy sajátos szóalkotás terméke, a szóvegyülésé. Általában olyankor születik ilyen módon új szó, amikor két azonos vagy egymáshoz közel álló értelmű szó egyszerre, egyforma erővel nyomul a beszélő tudatába, s ezért kimondásukkor a két szó hangalakja összekeveredik. Itt kétséget kizáróan a zörög és a dörömböl a két összetevő. Ezt jól bizonyítja a szó fő jelentése is, amelyet értelmező szótárunk így ad meg: ’Annak szemléltetésére, hogy szóvegyülés révén máskor is keletkeztek és keletkeznek nyelvünkben ilyen szavak, bemutatok néhány példát, azt is jelezve, mely elemekből áll s mikor alakult az új szó.
Csokréta. A csokor és a bokréta vegyülékeként jött létre. 1890-től van rá adatunk.
Csupasz. A csupa és a kopasz keveredéséből ered. Eleinte nyelvjárási szó volt, s csak a nyelvújítás idején került be az irodalmi nyelvbe (1786).
Kutyagol. A lovag szó lovagol származékának és a kutya főnévnek az egyesítéséből. Nem azt  jelenti, hogy ’kutyaháton utazik’, mint ezt a szintén létező elefántogol és tevegel alapján várhatnánk, hanem ’kutyaként utazik’, azaz ’lihegve gyalogol’ (1833).
Ordibál. Az ordít és a kiabál összevonásából származik (1890).
Rémisztő. Valószínűleg a rémítő és az ijesztő keveréke (1788).
Ucsora. Az uzsonna és a vacsora összevonásából alakult szó. Kora esti rövid étkezést jelent. A XX. század elejétől él.
Zargat. A kerget és a zavar szó vegyülésével keletkezett (1838).
Bízom benne, hogy levélírónknak is, olvasóinknak is sikerült kedvükben járnom ezzel a kis szógyűjteménnyel, stílusosan szólva csokrétával.