Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Hernádi Kriszta festőművész az extravagáns író, Hernádi Gyula lánya. Budapesten született, hosszú évek óta Kanadában él. Fordítóként is ismerhetjük, most pedig Kánonon túl címmel megírta „aparegényét”, melyet a könyvfesztiválra jelentetett meg az Alexandra.
– Miért írt „aparegényt”?
– Két különleges „jelzést” kaptam apám halála után. Az egyik egy taxisofőrtől jött, aki megkérdezte, hogy mikor jelenik meg a könyv, amikor még el sem kezdtem írni. A másik egy 20 éve meditáló „látnok” ismerősömtől, aki lazán azt állította, hogy beszélt apa szellemével, aki azt üzeni, hogy írjam meg a könyvet.
– Milyen viszony volt önök közt?
– Nagyon szerettük egymást. Szenvedélyes, vérre menő vitáink is voltak. A könyvben valóságos és fiktív dialógusok keverednek. Halála előtt és után is beszélgettem vele.
– Miért Kánonon túl lett könyvének címe?
– Kettős értelme van. A kanonikus evangéliumok bekerültek az Újszövetségbe, azok feleltek meg a IV. századbeli uralkodó ideológiai követelményeknek. Az apokrifokat kihagyták, mert nonkonformista módon máshogy adták elő Jézus történetét. Az én könyvemben apokrifok szerepelnek, közülük többet apám szövegeinek felhasználásával írtam. Ő még életében túlnőtt azon, hogy a kánonhoz kelljen tartoznia vagy hozzá tudjon tartozni. Ez a cím neki is tetszene.
– Milyennek lát bennünket Kanadából?
– Magyarország az itthon, Kanada pedig az otthon. Egyébként mindkét ország „operettország”, és ezt sok gyengédséggel mondom inkább, mint vitriolos kritikával. Magyarország nagyon picike onnan nézve, és eléggé zavaros politikailag. Kanadában sokkal erősebbek a civil szervezetek. Itt viszont tudják, hogy ki az a Hernádi Gyula.
– Nem vágyik világhírnévre?
– De. Most már igen, és főként azért, mert azt gondolom, a könyvem annyi fontos dolgot tárgyal, hogy sok olvasóhoz el kell jutnia. Belekezdtem a Kánonon túl angol változatának megírásába, s az több lesz, mint fordítás. Az angol nyelvű piac felé kacsingatok, mivel az a második nyelvem. Ha bejön, az lesz a kezdete apám világhírének is, amit már életében megérdemelt volna.
– Édesapja nyomdokain halad?
– Apám mindig azt mondta, későn érő típus vagyok, és ez igaz. Írok és festek továbbra is. A kettő nem zárja ki egymást. Igazuk van a kritikusoknak, akik azt mondják, hogy az én festményeim egyben írások. A borítón a legújabb munkám szerepel. Édesanyámtól pedig mindennap próbálom tanulni a nőiséget, a hűséget, a szépséget.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu