Iránytű

Kiállítás
Tizenötödik század
Ez az esztendő a reneszánsz jegyében zajlik. A fővárosi múzeumok kitettek magukért: a négy legnagyobb kiállítóhelyen színvonalas tárlatok láthatók. Ezúttal az Iparművészeti Múzeumba hívjuk olvasóinkat, ahol a Beatrix hozománya – az itáliai majolikaművészet és Mátyás király udvara című anyagot megtekintve a XV. században érezhetjük magunkat. A kiállítás kettős célt szolgál: az Európában elterjedő új kerámiatechnika, az ónmáz használatának és emlékanyagának bemutatását, illetve a Mátyás-kori magyar királyi udvarban megjelenő majolikatárgyak eredetének és készítési körülményeinek megismertetését. Mindezeket természetesen gyönyörű tárgyak kísérik, melyek hajdanán Mátyás ifjú felesége, Aragóniai Beatrix érdeklődését is felkeltették. A gazdag magyar anyagot az olaszoktól kölcsönzött kincsek egészítik ki, így alkotva egységes képet a reneszánsz kor luxusművészetéről. Különlegesek az úgynevezett Medici-kárpitok és a Leonardo-rajz alapján készült padlócsempék.
(Képünkön egy itáliai eredetű gyógyszertári edény)

Könyv
Második regény
Nem volt könnyű dolga Grecsó Krisztiánnak, amikor második regénye írásába kezdett. Előző műve, az Isten hozott ugyanis olyan jól sikerült, hogy azt nehéz „felülírni”. De ne sajnáljuk az írót, neki az a dolga, hogy újra és újra a legtöbbet hozza ki magából. Mindazonáltal veszélyek is leselkednek rá, mert ha nem tud kitörni témavilágából vagy nem talál újabb helyszíneket történeteihez, akkor a kritikusok elverik rajta a port. Grecsó azonban állja a sarat: Tánciskola című regényével nem tért le megkezdett útjáról, vagyis élvezetes stílusban tárja elénk hajdani élettereinek kiragadott embermeséit és az időnként misztikussá szőtt hétköznapi életmeneteléseket. Ám nagyon is valóságos az a kép, amit főhőséről, egy pályakezdő jogászról alkot, s ugyanakkor megismerhetünk egy fülledt alföldi világot, ahol például a permetezőből néhány hajtásra zenegép lesz. És éppen ez a valóságtól való elrugaszkodás szerethető legjobban Grecsó Krisztián új regényében is. De már most szólunk: a harmadiknál tényleg nehéz dolga lesz!
(Magvető)

Lemez
Tizenegyedik korong
A Budapesten már-már menetrendszerűen koncertező kanadai gitáros-énekes, Bryan Adams pályáját fülbemászó slágerek és könnyes balladák jellemzik. Amíg hajdanán évente ontotta magából az albumokat, az utóbbi időben egyre hosszabb pihenőket tart. Legújabb korongját négy évig érlelte. Az érces torkú mestert elbűvölte a 11-es szám – mivel ez a tizenegyedik lemeze, kézenfekvő volt a cím, és éppen ennyi új szám sorakozik rajta. Sokat nem kellett erőlködnie, maga is jól tudja, hogy kipróbált receptekkel szinten tartható a siker. Első hallásra úgy érzi az ember, ez a tizenegyedik lehetne a tizedik vagy a tizenkettedik is a sorból. Semmi extra. Három lassú szám után jön egy gyorsabb. Aztán szép lassan – talán éppen a tizenegyedik hallgatás után – elvarázsolja hallgatóját a lemez, egyre ismerősebbek lesznek a dalok, melyek közül egyiket-másikat – például az Oxygent – már dúdolni lehet vezetés közben. És ezzel Bryan Adams elérte a célját. Nem is akar ő mást. Neki elég ennyi.
(Universal/Polydor)

Borzák Tibor