Éjszakai kultúrportyán

Június 21., 18.40
A Magyar Természettudományi Múzeumban még jelentősebb sorban állás nélkül megválthatom az 1200 forintos matricát (jó ideje nem érint már a 18 év alatti féláras ajánlat), amivel nemcsak felszállok helyben a képzeletbeli jégkorszaki klíma-hullámvasútra, hanem végigjárhatom majd egy éjszaka alatt a programban részt vevő hetven fővárosi intézményt is. Hideglelés vár rám, beleásom magam a jégkorszakokba. A legnagyobb döbbenet a gyapjas mamut csontvázánál ér: épp csak túlérek a térdkalácsánál. A legmaradandóbb élmény: Radisics Milán három éven át készült fotósorozatával egyfajta szobrot emel a magyar szürke marhának. „Nyolckor a Neander-völgyi ember kihalása várható a galérián” – zengi a hangosbemondó, mire én melegebb égtájak felé menekülök.

20.20
A szerelembetegség kezelésére javallott az ágyhoz kötözés vagy a más nőkkel való alvás – efféle középkori okosságokkal gazdagodok a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. Egy vénasszony üljön a szerelembeteg ágya szélére, és szidja a gyötrelem tárgyát. Ha ez sem hat, jöhet a bottal verés. A padovai anatómiai teátrum makettje előtt elmélkedem az emberi elme „defektjein”:  mi hajthatta a tömegeket a XVI. században, hogy pénzért – mint egy színi előadást – boncolásokat bámuljanak?! A pestistárlat után felüdülés a fáklyákkal kivilágított kertben az Ezeregyéjszaka meséit hallgatni, egy szerelmibájital-koktéllal a kézben.

22.10
Hömpölyög a tömeg a budai Várban, sodor az Országos Széchényi Könyvtár felé. A plakáttárba becsalogat a XX. század eleji kuplé hangja: „Én úúúgy szeretek részeg lenni, nééékem akkor nem fáj semmi…” Korabeli kávéházi hangulat, fekete-fehér filmen pincérfutóverseny forog. Csemegézek a plakátok közt. A kolozsvári Savoy kávéház például azt állítja, hogy ragyogó műsoruk az egyetlen fénypont a sötét éjszakában. A fő attrakció Bernardin kapitány, a világhírű erőzsonglőr, aki fél kézzel kifog egy repülő bombát…

23.10
A Magyar Nemzeti Galéria lépcsőjén megpihenve hallgatom a szemközti ablakokból kiszűrődő koncertet. Palya Bea hangja elvarázsol. Szégyellem, hogy közben felüti fejét a makacs ásítás…

23.30
Mátyás reneszánsz udvara mégiscsak becsalogat a Galériába. Pazar kiállítás! És kimerítő. A végén hullafáradtan rogyok le egy padra gróf Illésházy Gáspár ravatalképe elé, közvetlenül Lackner Kristóf soproni polgármesteré mellett. Végül is impozáns a társaság, hisz csak főuraknak és magas rangú katonáknak járt ez a XVII. századi sajátos festészeti műfaj. A halotti portrék az elhunytat ravatalán fekve ábrázolják, olykor magára a díszes ravatalépítményre is kifüggesztették.

23.55
A tollforgató a Galéria aulájában egy babzsákon elterülve áldoz a zeneművészet istenének. Pontosabban leborul a Fugato Orchestra fiatal dzsesszmuzsikusai előtt. Méltó zárása ez a Múzeumok éjszakájának.

0.25
Gyalogosan leereszkedem a Várhegy oldalában. (Ez már önmagában nem kis teljesítmény!) Az éj leple alatt kocsim négy dísztárcsával lett könnyebb. Tartok tőle, hogy a kultúra nálunk legfeljebb a múzeumban lakik…