Anyanyelvi őrjárat

Bodzás Pál abádszalóki olvasónk írta nekem szóló levelében alig pár napja a következőket: „Rovatának hűséges olvasója vagyok. Ám ismét találtam egy kifejezést, amelynek eredetét nem tudom értelmezni; ez a »fabatka«. Például: »Ez a részemről történő kíváncsiskodás egy fabatkát sem ér.«  Azt tudom, hogy a kifejezést valami értéktelen dologra szoktuk használni, de az eredete rejtély számomra.”
Az a gyanúm, olvasónkat az ihlette erre a kérdésre, hogy én, amikor – vagy két hónappal ezelőtt – európai uniós életünk új pénzéről, az euróról szólva kutyafuttában áttekintettem mindazokat a pénznemeket, amelyekkel a magyarságnak a történelme folyamán dolga volt, nem szóltam a fabatkáról. Kétségtelenül megemlíthettem volna, csakhogy okom volt rá, hogy ne tegyem. Ugyanis a fabatka fizetőeszközként sohasem volt használatos a magyarság életében. A batka ellenben igen. A fabatka eredetileg csak batka volt nyelvünkben. Ez egy cseh jövevényszó. Egy olyan aprópénzt jelentett, amely a 16. század első felében nálunk is forgalomban volt. Nagyon keveset ért, olyannyira, hogy egy 1548. évi törvény értelmében csak három darabért adtak egy krajcárt, de az emberek, hogy túladjanak rajta, olykor még négyet is kínáltak belőle egy krajcárért. Maga a szó 1514-től található meg nyelvemlékeinkben.
De akkor miért lett ebből fabatka? – kérdezhetik olvasóink. Mindjárt megmondom, de előbb el kell oszlatnom egy esetleges félreértést. A fa előtag nem azt jelenti, hogy fából is készítettek ilyen pénzt. A fa itt átvitt értelemben fordul elő, ugyanúgy, mint a fajankó szóban, vagy mint ebben a régi közmondásban: bolondnak fapénz is jó, ha elveszti, sem kár; továbbá ezekben a szólásokban: nem ér egy fapénzt; nem ér egy fakovát sem. A fa mindezekben csupán az értéktelenség kifejezésére, illetve nyomósítására szolgál. A batka esetében tehát, amely már maga is igen-igen csekély értékű pénz volt, még ennek az értéktelenségnek a nyomatékosítására.
Az elmondottakhoz még fontos hozzátennem, hogy a fabatka alak csak 1843-ban jelent meg nyelvünkben. Több száz évvel azután, amikor a batkát még pénzként, fizetőeszközként használták! Ez a magyarázata annak, hogy a fabatkát sem ér szólás valójában nem is azt jelenti, hogy az a dolog, amire ezt mondjuk, annyit sem ér, mint amennyit hajdan a legkisebb értékű aprópénznek fából készült, hitvány változata ért volna. Nem! Jobbára nem is pénzre gondolunk ilyenkor. A fabatkát sem ér egyszerűen azt jelenti, hogy az a dolog, az a valami, amire ezt a szólást vonatkoztatjuk, az égvilágon semmit sem ér