Anyanyelvi őrjárat

Egy régi tervem valóra váltásán munkálkodva mostanában legfőképpen anyanyelvünk játékai kötnek le, azok szépítik meg napjaimat. E gyönyörűséges munka közben fogalmazódott meg bennem, hogy e rovatban egyszer mindenképpen szólok arról, milyen fontosak, szinte nélkülözhetetlenek számunkra a különféle anyanyelvi játékok. Nem érvelni szeretnék, hanem hatni. Nem azt próbálom kifejteni, milyen szerepük van vagy lehet a nyelvi játékoknak az anyanyelvi nevelésben, a reklámiparban és az élet sok más területén, hanem azt szeretném megéreztetni olvasóinkkal, hogy aki csak egy picit is belekóstol e játékokba, az egy csodálatos világba pillanthat bele, s még jobban fogja becsülni és szeretni anyanyelvét, mint eddig becsülte, eddig szerette.
Hadd nyújtsak át egy kis ízelítőt! Számos olyan szavunk van, amelynek szótagjai felcserélve is értelmes szavak: tárcsa – csatár, posta – tapos stb. De vajon gondoltak-e arra, hogy az ilyen szavak eredeti és felcserélt formájukban egymás mellé állítva jó néhányszor össze is kapcsolhatók? Lássuk csak!
 Állóvízi eszmecsere. Hogyan fejezhetjük ki ezt az értelmet egy olyan jelzős kifejezéssel, amely megfelel az említett kívánalmaknak? Ta-vi vi-ta. Ugye, így van? Akkor még egyet mondok, most már rejtvényként feladva. Nehézkes mozgású földkupac – mi a megfejtése? Törjék a fejüket néhány másodpercig! Ha eszükbe villan a megoldás, talán érzik is a sikeres megfejtés semmihez sem hasonlítható örömét. Persze ha nem sikerül, akkor sincs semmi baj. A megfejtés egyébként: lom-ha ha-lom.
Más játék, ezúttal olyan szavakkal, sőt mondatokkal, amelyek viszszafelé olvasva ugyanúgy hangzanak. Szavak, szóalakok: konok, görög, integetni stb. Az oda-vissza egyaránt olvasható mondatokat már tudatosan meg kell alkotni, s mondhatom, már az alkotás folyamata is gyönyörűség. A nép ajkán is él jó néhány ilyen mondat. Egy példa: Géza, kék az ég!  Hadd adjak itt is olvasóinknak egy-két feladatot! Hogyan lehet egy ilyen oda-vissza olvasható mondatocskával kifejezni ezt az értelmet: ’sivatagi állat kacarászik’? Töprengjenek egy kicsit!  Nos, a jó válasz: teve nevet. Hát ezt: ’a kedvelt üdítőital megtévesztő’? Így: a kóla csalóka!
Van egy olyan ismert közmondásunk, amelyiknek mindegyik szava ugyanazzal a betűvel kezdődik: Vak vezet világtalant. Vajon gondoltak-e már arra olvasóink, hogy játékból esetleg más közmondásokat is betűrímesíthetünk? Például ezt: Kétszer ad, aki gyorsan ad, ekképpen: Kétszer kínál, ki kapásból kínál.
De itt már abbahagyom a példálódzást, mert Sok beszédnek sok az alja, azaz, szintén betűrímesítve: Sok sódernak sok salakja!