Recept is jár a regényhez

- Nem veszélyes nyárra kiadni egy olyan könyvet, ami komoly történelmi és politikai kérdéseket boncolgat?
- Én az évszakoktól függetlenül arra szoktam törekedni, hogy – tőlem telhetően – igényesen, érdekesen és pontosan megírt könyvvel tiszteljem meg olvasóimat. Nyáron pedig talán többen vesznek ki szabadságot, több idő juthat az elmélyültebb olvasásra is. Egyébként nem kell megijedni, regényem hús-vér figurák, férfiak és nők élettörténeteit, sorsfordulóit és egymáshoz fűződő viszonyait is boncolgatja, olyanokét, akik tudnak szeretni, ölelni, de gyűlölni és kitaszítani ugyancsak képesek.
- Milyen olvasói vélekedések jutottak el önhöz?
- Minthogy a történet 1940 szeptemberére sűrűsödik – amikor Észak-Erdély visszafoglalása történik meg, figuráim egy részét pedig ez közvetlenül érinti –, a könyv sokak érdeklődését kiváltotta. Nem kevésbé az a vonatkozása, hogy ekkoriban fogadják el a II. zsidótörvényt. Egyébként mindkét esemény Teleki Pál miniszterelnök nevéhez fűződik, aki így központi szerephez jut könyvem hátterében.
- Van, aki félreérti a témát? Esetleg kiragadott szövegrészletekkel kínos helyzetbe hozzák önt?
- Szándékosan félremagyarázni – például regényhősök gyarló gondolatait kiragadva elferdíteni egy mű eredeti jelentését – sajnos bármikor lehet. De azért a szerzőnek szavatolnia kell, hogy regénye mondandóját a figyelmes, komoly és jó szándékú olvasó ne érthesse félre, és én erre aggályosan szoktam ügyelni.
- Sikerült hullámokat kavarnia?
- Egyelőre, úgy érzem, nem elégséges mértékben. Egy írásra utalhatok csak, Körmendy Zsuzsannáéra (Magyar Nemzet, 2008. július 12.), ám ez elszomorítóan félremagyarázó olvasaton alapul, mintha eredetileg nem is egy kitűnő kiadói szerkesztő írta volna. Nem óhajt ugyanis azonosulni a regénybeli narrátorokkal, akik olykor arról számolnak be, hogy „kiirtjuk”, „letartóztatjuk”, „főbe lőjük”. „Mi magyarok?” – kérdi. „Mi rasszisták, fasiszták, ávósok, kommunisták, antiszemiták?” - és úgy kéri ki magának, hogy a szívem elszorul. Tagadja, hogy lett volna – és volna ma is – magyar rasszizmus, továbbá megvédi tőlem Móricz Zsigmondot.   
- Szándékosan építette be Móricz antiszemitizmusra utaló naplórészletét a regényébe?
- Igen, számomra annyira megrázó volt ugyanis, hogy elhatároztam, az első szótól az utolsóig átírom, hogy így megőrizve szüntethessem meg, legalább képzeletben, a fikció terében. Nekem ez az átírás afféle eltüntető rítust is jelentett. Tudniillik most már egyáltalán nem Móricz szövege az, ami megmaradt, noha szelleme, gondolatmenete fölismerhető, de csak elmúltában.
- Kiadója, a Magvető az Idegen testünket eddigi „legmegrázóbb” regényeként ajánlja. Nem inkább provokáció?
- Mindkét kifejezés szerepel a fülszövegben. Mindenesetre én provokálni a szónak nem abban az értelmében akartam, hogy nemtelen áskálódás, méltatlan piszkálódás lett volna a szándékom. De talán ez nyilvánvaló is annak, aki olvasta.
- Aktuális ma Magyarországon a nacionalizmus, az idegengyűlölet?
- Sajnos igen, aki követi a híreket, látja, hogy a rasszisták – már az utcán is, igen erőszakos módon – különösen a cigányoktól és a melegektől akarják megvédeni a magyarságot, úgymond. 
- Négyszáz oldalas művét formai szempontból sem könnyű olvasni. Tudna receptet adni a szöveg befogadásához?
- Hadd reméljem mégis, hogy nem követhetetlenül nehéz ez a regény, igyekeztem ugyanis a lehető legszabatosabban, érthető mondatokban megírni. Befogadói receptem egy van csak. Ha érdemes, én is így olvasok: lassan.