Szellemidézés a szülőházban

Becsülendő mentalitás, ha egy kistelepülés nem hagyja feledésbe veszni híres elszármazottjának emlékét. Mélykút igazán büszke lehet Szvetnik Joachimra, akinek neve összefonódik a Szent Korona amerikai azonosításával. A mester annak idején vegyes érzelmekkel indult a tengerentúlra. Őszülő hajából levágott két tincset, hogy ha valami történne vele, azt temessék az édesanyja mellé. Szerencsére nem esett baja, történelmi ereklyéink pedig hazakerülhettek. Később gyógyíthatatlan beteg lett, az Esterházy-kincsek restaurálását már nem tudta befejezni. Akkoriban jártam nála. Bámészkodtam a műhelyében, élvezet volt vele diskurálni az öreg parasztház verandáján. Nehezen szedte a levegőt, de kikísért. Március volt, nyíltak a tavaszi virágok, fájdalmát valamelyest enyhítette, hogy megcsodálhatta őket. Asztalán ott lapult a meghívó a Kossuth-díj átadására, de már nem tudta átvenni, néhány nappal előtte megállt a szíve.
Most, hosszú évek elteltével, ugyanabban a házban nézelődöm. Emlékmúzeum lett belőle. Szvetnik Joachim képzőművészeti alkotásai, egykori lakásának berendezési tárgyai, műhelye sértetlenek. Ahogy a verőfényes folyosón beszélgetünk emlékének megszállott ápolójával, a mélykúti háziorvossal, néha olyan érzésem támad, hogy a „restaurátorok királya” velünk van, pedig már húsz éve halott. Szobáról szobára az ő szellemisége érződik, keze nyomát őrzi minden – és felidézem magamban jellegzetes, vékonyka hangját is.
A nagy hírű mester házát még életében Mélykútra hagyta, azzal a feltétellel, hogy halála után rendezzék be múzeumnak. Sokáig húzódott a dolog, az örökösök közt háború dúlt. Mivel nem volt kijelölt gondnok, bárki beléphetett a házba, aki megszerezte a kulcsot a községházáról. Nem csoda hát, hogy sok értéknek lába kelt. Aztán képbe került a település orvosa, a 26 éve ott élő „gyüttment”, Rauzs József, aki kedvtelésből az önkormányzati újságba írogatott helytörténeti cikkeket. Elhatározta, hogy bemutatja olvasóinak Szvetnik Joachim ötvös-restaurátori tevékenységét, mivelhogy a helyiek inkább muzsikusként ismerték, hiszen még lakodalmakban is hegedült. S ahogyan lenni szokott: egyre mélyebbre ásott a dokumentumok közt, azon vette észre magát, hogy önkéntelenül is rendezgeti a hagyatékot, köztük több ezer filmnegatívot. A doktor úr fáradságot és időt nem kímélve sűrűn felutazott a fővárosba, végigjárta a mester munkásságának helyszíneit, a legnagyobb szaktekintélyeket faggatta. Széles körű levelezést folytatott. Legtöbb helyen elismerték lelkesedését, de találkozott olyanokkal is, akik csak legyintettek, ugyan, mit akar ez a vidéki orvos. Summa summarum: a kitartó kutatás nyomán összeállt egy tanulmánykötet, melyet nemrég sikerült is megjelentetnie. Látva a szép kiállítású albumot, a mélykútiak elismerőleg csettintettek.
Közben az emlékház ügye is jól haladt. Annak létrehozásában megint csak Rauzs József jeleskedett. A doktor úr négy éve letett az önkormányzat asztalára egy javaslatot arról, hogyan lehetne felvirágoztatni a község idegenforgalmát, kihasználva jeles szülöttük emlékét. Miután zöld utat kapott, Malustyik János barátjával együtt neki is látott az elképzelések megvalósításának. Tulajdonképpen ők ketten lettek a gondnokok, vagy ahogyan magukat nevezik, „Szvetnik-bolondok”. Lebontották az oda nem való épülettoldásokat, szépen elrendezték az udvart, a kertet, kívül-belül kifestették az épületet, berendezték a szobákat, a műhelyt. Tavaly augusztus 20-án megnyitották az emlékházat, melyet sokan felkeresnek az ország legkülönfélébb szegleteiből, sőt külföldről is.
Mélykúton Szvetnik Joachim nevét vette fel az általános iskola, majd szobrot emeltek a mesternek, és szépen rendben tartják a sírját is. Megnyílt az emlékmúzeum, megjelent a róla szóló könyv. Felnőttet, gyereket megkérdezhetünk az utcán, biztosan tudnak mondani egy pár szót híres művészükről. És ennek csak örülni lehet. A példa pedig követendő.

Koronamentő
Mélykút leghíresebb szülötte, Szvetnik Joachim (1927–1988) egyik méltatója szerint a „restaurátorok királya” volt. Nevéhez fűződik a II. világháborúban csaknem teljesen megsemmisült Esterházy-kincsek helyreállítása. Pályája csúcspontja 1977-ben, az Egyesült Államokban őrzött magyar koronázási jelvények azonosítása és hazahozatala volt. Hazánkban több állami múzeum mellett szinte valamennyi történelmi egyház műtárgya őrzi a keze nyomát.