Anyanyelvi őrjárat

Pávai Csanád kérdezte villámpostán: „Érdeklődni szeretnék, hogy honnan származik »a fal adja a másikat« kifejezés, illetve mi lehetett az eredeti szövegkörnyezetben a jelentése. Annyit ki tudtam deríteni, hogy Rejtő már használja Az ellopott futár című regényében.”
Magam is ismerem ezt a szólásfélét, több változatban is, de inkább csak teljesebb formájában, így: akkora pofont kapsz, hogy a fal adja a másikat. Vagy: olyan pofont adok, hogy a fal adja a másikat. Ezekből a bővebb szólásformákból teljesen világos a szólás eredete. Azt jelenti, hogy valaki akkora pofont, nyaklevest, „fülest” ad (vagy kap), hogy a szenvedő fél az ütéstől nekiesik a falnak, s ezáltal valóban „a fal adja a másikat”. Kérdéses azonban, hogy ez a bizalmas stílusú, zsargonszerű forma mikor keletkezett, illetve mikor rövidült le annyira, hogy a megmaradó rész már magyarázatra szorul.
Rejtő Jenőnek Az ellopott futár című regényében egy sokat megélt idős „hölgy”, Babette anyó tanít móresre, azaz reguláz meg egy fiatal leányt, többek között így ripakodva rá: „Ne lefetyeljen, mert kaphat egyet, hogy a fal adja a másikat!” Ez lenne a vizsgált szólás őse, első adata? Elképzelhető, s szellemessége, amely részben abból fakad, hogy a kilátásba helyezett taslit elszenvedő fél falhoz kenődésének közlése szántszándékkal hiányzik belőle, jellemző is Rejtőre. Némi gyanúra ad okot, hogy a szólás csak Rejtő halála után fél évszázaddal terjedt el, s vált szólássá. Egy-két évtizede hallható, sőt nagyon is divatos, s már csakugyan él megrövidült formájában is. Példának két újságidézet: „Szamba úr … életcélja, hogy azonos nevű, kissé suta édesfiát … amúgy istenigazából eligazítsa az élet dolgaiban. Igazítja is szegényt, hogy a fal adja a másikat.” (Magyar Hírlap, 1996. ápr. 18.) „Milyen nagyszerű dolog ez! Mekkora demokrácia! A fal adja a másikat!” (Népszabadság, 1998. szept. 16.)
Legújabb – XXI. századi – szólástáraink tartalmazzák is ezt a szólást. Olyan is van köztük, amelyik a pofonra utaló első részt már zárójelbe is teszi. Lehet, hogy újabb egy-két évtized múlva már egyáltalán nem szerepel majd a sokunk által még hiányolt „bevezető” szöveg, s csak ez marad meg: a fal adja a másikat!