Anyanyelvi őrjárat

György László győri olvasónk leveléből idézek: „Munkahelyem lépcsőjén találtam egy divatjamúlt egyforintost. Erről jutott eszembe: vajon honnan ered az a szokás, hogy ha a földön pénzérmét találunk, megköpködjük, s ráolvasásszerűen »Apád-anyád idejöjjön!« varázsigével látjuk el?”
Válaszomat egy kis pontosítással kezdem. Régibb és újabb szólásszótáraink (pl. az O. Nagy-, a Bárdosi- és a Forgács-féle) tökéletesen egyetértenek abban, hogy nem annyira a talált pénzt szokás ilyen módon „megbűvölni”, hanem inkább a valamely pénz átvételekor, például a kártyázáskor elsőnek nyert vagy a vásárban, boltban az áruért először kapott pénzt. Ehhez az „Apád-anyád idejöjjön!” (vagy másképpen írt, de szintén helyesnek tekinthető „Apád, anyád ide jöjjön!”) formában élő szólásnak közönség kell: a kártyapartnerek, egy vagy több vevő stb. Az ember, ha egyedül van, s úgy talál a földön kisebb vagy nagyobb értékű pénzdarabot, saját magának szokott efféle színházasdit játszani. Legalábbis én így gondolom, noha olvasónkon kívül alig pár napja egy megyei lapunk cikkírójának is az út szélén talált pénzről jutott eszébe történetesen éppen ez a szólás.
Színházasdit emlegettem az imént. Szándékosan, ugyanis ma leginkább tréfás társalgási formaként élünk e szólással. Így volt ez már a múlt század elején is, mint az a részlet mutatja, amelyet Barta Lajosnak A sötét ház című, 1918-ban írt színművéből idézhetek. Íme: „Tagányi: Nesze neked két korona! Vegyél rajta mandulát és fügét! […] Vedd meg rajta te szegény, az élet örömét!... – Irma: (megköpdösi a pénzt): Apád-anyád ide jöjjön! (nevet)”
Régen, évszázadokkal ezelőtt azonban nem tréfás fordulatnak, kiszólásnak számított ez a forma, hanem egy olyan ősi, primitív szemléletben gyökerező, de mégis komolyan vett babonának, amely mágikus egységben látta az embert mindazzal, ami tőle származik vagy vele szorosabb kapcsolatban van. A pénz megköpködésének az volt az eredeti célja, hogy az ember mágikus, elszakíthatatlan egységbe keveredjen a pénzzel. Sőt, nem is csupán azzal, amelyet éppen megkapott, hanem ennek „apjával-anyjával” is, azaz minél több darabjával. A régi korok babonákban hívő embere tehát annak az elképzelt ősforrásnak akart birtokába jutni, ahonnan minden pénz, minden anyagi érték származik. Ahogy a görög mitológiában „a bőség szaruja” ez az ősforrás, úgy a magyar népképzeletben a pénznek az anyja az. Így válik érthetővé ez a táji szólásunk is: Megfogta az anyját. Jelentése: ’gazdaggá lett, megvagyonosodott’.
Váljék egészségére!