Lelketlen?

 Vajon a tudósító azt kívánja ezzel mondani, hogy a csapat tagjai egytől egyig gazemberek, haramiák, akik szívtelen, gonosz, kegyetlen játékkal döbbentették meg, borzasztották el a nézősereget? Nem inkább azt akarta kifejezni, hogy fásultan, érzéketlenül, közönyösen, erős akarat, lelkesedés és igyekezet nélkül, nemtörődöm módon játszottak a mérkőzésen?
Szinte biztosak lehetünk abban, hogy a riporter az utóbbi tulajdonságokra gondolt, amikor a lelketlen játékra utalt. Csakhogy valamit nem vett figyelembe. Nevezetesen azt, hogy a -tlen, -telen, -etlen fosztóképzővel ellátott lelketlen melléknévnek van egy szintén fosztóképzős párja is, s ezúttal arra lett volna szükség. Ez a szó a lélektelen.
Nem ez az egyetlen fosztóképzős alakpár nyelvünkben. Igaz, nem sok van belőlük, mert egy főnévnek vagy melléknévnek általában csak egy fosztóképzős alakja terjed el: alaptalan, érdektelen, erőtlen, fogatlan, jellemtelen, láztalan stb. De azért van még néhány olyan szavunk, mint a lélek, amelynek az idők folyamán két fosztóképzős változata is keletkezett, és jelentésmegoszlás fejlődött ki köztük.
Ilyen pl. az íztelen – ízetlen szópár. Bár nem teljes a köztük levő jelentéskülönbség, már a XIX. század közepén megjelent, hatkötetes Czuczor–Fogarasi szótár szerzői észrevették, hogy az íztelen változat szinte csak konkrét, ’aminek semmi íze sincs’-féle értelemben használatos, ellenben ízetlen olyan beszéd vagy tréfa is lehet, „melyben elmésség nincsen, sótalan, sületlen, helytelen”, például ebben a kifejezésben: ízetlen tréfa.
Szótáraink azt is már jó egy évszázada rögzítik, hogy az álmatlan jelentése nem azonos az álomtalanéval. Álmatlan az az ember, aki nem tud aludni, valamint az az időszak, amelyet alvás nélkül töltött. Azt szoktuk mondani: álmatlan éjszakám volt. Álomtalan ellenben az az alvás, amelyet nem kísérnek álomképek.
Még sorolhatnék néhány példát, de ehelyett inkább visszatérek a rádióban hallott kis mondathoz. Súlyosan hibázott az a tudósító, aki a csapat lélektelen játéka helyett annak lelketlen játékáról beszélt? Nem, legalábbis súlyosan nem. De az kétségtelen, hogy hanyagul, vigyázatlanul, gondatlanul fogalmazott. Ugye értik olvasóink? Nem gondtalanul, azaz ’gond nélkül, gondoktól nem háborítva’, hanem gondatlanul. Mert itt sem mindegy, melyiket választjuk.