Melltartó, villamoscsengő, zseblámpa

- Soutien Gorge. Franciául melltartó. Honnan a név?
- Egyszerűen nem találtunk megfelelő nevet, és a lánytól, akivel alapítottuk a SG-t, megkérdeztem, hogy legyen-e ez. Ő azt mondta, legyen. Volt, hogy akartam mást, de végül megmaradt. Ez a név egyszerű diákcsíny.

- A felállás viszont változott azóta. Hogy épül fel most a formáció?
- Ketten vagyunk: a gitáros, Potys Róbert és én. Ez valahogy úgy néz ki, hogy megmutatok Robinak egy-két témát, ő gitározik rá, aztán gyűröm tovább már egyedül, és lesz belőle zene. De olyan is van, amiben nincs Robi, csak én.

- A zenétekben nincs ének, de sok a szokatlan hang: szlogenek, szövegtöredékek. Mit üzentek ezzel?
- A magyar könnyűzenének az az egyik legnagyobb baja, hogy zenés költészet. A társadalmi bajainkkal való rágódás közben pedig elszaladunk olyan dolgok mellett, amik nekünk szemet szúrnak: buszbemondó-hang, villamoscsengő, vízállásjelentés, egy érdekesen torzuló-csengő beszédfoszlány a rádióból... Engem ezek az aprócska dolgok sokkal jobban érdekelnek, és sokkal jobban reprezentálják a hazámat, mint bármi más. Fontos beszélni a társadalmi kérdésekről, akár a művészet útján is, azonban ez az ígéretes foglalatosság ott bukik el mindig számomra, hogy maga a művészet is részben egy társadalmi kérdés. Mi csak reménykedhetünk abban, hogy a hallgatóinkban az érzések és benyomások után talán lesz gondolat vagy motiváció mind a zenedarabjainkkal, mind a társadalommal kapcsolatosan, amit talán épp a mi hangjaink segítettek elő.

- Az új albumot, az Ionleányt saját kiadód, a Bitlab Records adja ki, amit húsz évesen alapítottatok egy barátoddal. Honnan volt hozzá a bátorság?
- Bátorság volt, mind az előző sikerélmények miatt, mind azért, mert nagyon mást akkoriban nem is csináltam a zenélésen és a zenélésről szóló íráson és a kettővel kapcsolatos álmodozáson kívül. Voltak ismerősök, akik segítettek, elméletben és gyakorlatban is. Egyetemista világmegváltó álmaink voltak. Mindketten másodévesek voltunk akkor.

- Azóta lett egy „alkiadótok” is, a Complementary Distribution.
- A Cod egy úgynevezett netlabel, azaz olyan internetes zenei kiadó, mely szabadon letölthető, jogvédelemtől mentes zenéket kínál.

- Merész vállalkozás ez manapság, amikor mindenhonnan azt halljuk, hogy a letöltés teszi tönkre a zenepiacot.
- Nem teszi tönkre, utána lehet olvasni, hogy mennyit kap egy zenész a lemeze után, mennyi kárt okoz a hallgató, ha letölti a zenéjét. A népszerű zenészek is a koncertek és rádiós játszás után kapják a legtöbb jogdíjat. A netlabel azért is jó, mert így több lehetőséghez jut a művész, kikerülnek az alkotási folyamatból a piaci szabályok - számhosszúság, hangerő, tartalmi és formai kötelességek.

- A szombati lemezbemutatón is „ingyen adtátok a zenét”. Mesélnél pár szót a programról?
- Az Ionleány 15-én jelent meg, és Budapesten mutattuk be, az Artkatakombában. A lemezbemutató után jó barátaim zenéltek, akikkel már 4 éve együtt szervezünk családias-nagycsaládias hangulatú bulikat. A rendezvényen kapható volt a lemez, de aki akarta, ingyen is elvihette pendrive-on, az új SG klippel együtt, amit az Eltévedt Fénycsóvák készített.

- Azt mondtad,másodévesen még minden a zenéről szólt. Azóta eltelt három év. Mikor jött be a képbe a fenomenológia, ez a filozófiai irányzat?
- Tavaly ősszel egy egyetemi órán elvállaltam, hogy előadást készítek Edmund Husserl egyik utószavából. Az akkori barátnőm kivette nekem a könyvtárból a szerző időről szóló előadásait is, és ezzel végleg beköszöntött a fenomenológia.

- Felzárkózott a zenéhez?
- Jó zseblámpa a zenéhez. Mindig zavart, hogy nem tudok jól beszélni a zenéről. Jó kísérlet az időbeliségét vizsgálni, hiszen hol máshol találkozhatnánk a zenével, mint az időben?

- Tehát a filozófia és a fenomenológia csak háttér? Megmaradsz azért a zenénél?
- Mindig annál maradok, amit épp teszek. Mikor tanítok, tanár vagyok, mikor zenélek, zenész vagyok és a többi. Nem kell szeletelni, legalábbis én senkinek se ajánlom.


A Soutien Gorge honlapjának címe: http://soutiengorge.hu/