Szabó Balázs csengőfrásszal álmodott

Szabó Balázs, Amerikában élő festőművész, a legendás színész, Szabó Sándor legkisebb fia, ötvenhatos élményeiről írt könyvet Csengőfrász címmel.
– Vajon mit szólna édesapja, ha elolvasná kötetét, melyben felidézi, miként élte át tizenhárom évesen az ötvenhatos eseményeket?
– Nem tudom, nekifogtam volna-e ennek a könyvnek, ha ő élne. Biztosan megvárnám, hogy ő írjon egy hasonló kötetet, márpedig amilyen nagy hatású színész volt, nem lenne bátorságom a nyomdokaiba lépni. Nehéz volt ilyen zseniális művésszel együtt élni, sosem éreztem, hogy legalább megközelítem.
– Talán ő is megkérdezné, hogy a fia festőművész létére ezúttal miért fogott ecset helyett tollat a kezébe?
– Eleinte a fiaimnak szántam, szóba sem került a kiadása, nem is éreztem, hogy író vagyok. A végső lökést az adta, hogy két nagyon jó barátom halt meg rövid idő alatt. Többször úsztam már meg a halált, s elhatároztam, mindenképpen leírom a fiaimnak, mi történt Magyarországon 1956-ban, hogyan menekültünk ki a pokolból, s mennyire szerencsés életünk van most.
– A Csengőfrász először Amerikában jelent meg. Hogyan fogadták?
– Mondhatom, hogy nagy siker volt, Knock In The Night (Kopogás az éjszakában) címmel adták ki 2006-ban a forradalom ötvenedik évfordulóján. Képeim egyik gyűjtője, Lee Iaccocca, a híres Ford-, majd Chrysler-vezér ezzel javasolta az amerikai publikumnak: „Azoknak ajánlom, akik kételkednek a demokrácia és a szabad világ értékeiben. Olvassák el Szabó Balázs történelmi önéletrajzát!”
– Miként foglalná össze a Csengőfrász történéseit?
– Felidézem gyermekkoromat, az ötvenes éveket, hogyan nevelkedtem Balatonfűzfőn a nagyszülőknél szüleim válása után, milyen volt az ötvenhatos Budapest, s hogyan menekültünk el az országból. Különleges, képzeletbeli utazás ez egy volt világba. Én átéltem a kommunizmus minden borzalmát, s úgy döntöttem, elmenekülök előle, s szerencsére az Egyesült Államokban új otthonra találtam.
– Hogyan élt azóta?
– Festőművészként dolgoztam, az első kiállításom Chicagóban volt huszonhárom évesen, az összes képemet megvették, ekkor csíptem el egy harmincezer dolláros megbízást: megfesthettem a McDonald s tulajdonosának portréját. Majd a United Artist Record Company művészeti igazgatójaként terveztem Sony & Cher, Ikes és Tina Turner lemezborítóit, a Led Zeppelin jubileumi kiadványát. S ha már a rockzenénél tartunk: a Led Zeppelin 25. évfordulójára tervezett jubileumi könyvem látható a clevelandi Rock n Roll Hall of Fame Múzeumban, mint a rocktémában legjobban megtervezett kötet.
Húsz évig Hawaiin éltem, ahol az USA alapításának kétszázadik évfordulóján megválasztottak a hawaii ünnepségsorozat hivatalos festőjének. Jó ideje az észak-karolinai Raleigh-ben lakom a családommal, ahol saját tervezésű földalatti múzeum létesítésén dolgozom.
– Kár, hogy mindez kimaradt a Csengőfrászból.
– Mindez már másik történet. Első könyvemet, A múzsa szemét húsz éve adtam ki, miután sikeres kiállításom volt Hongkongban Andy Warhollal közösen. Lehet, hogy ezt kibővítve magyarul is megjelentetjük. Édesapám azt mondta egyszer: fiam, a képeid száz évig élnek majd, az én alakításaimat hamar elfelejtik. Szeretnék egy DVD-t összeállítani a szerepeiből, s remélem, a múzeum, a könyvek, a képek segítségével engem sem felejtenek el. Egy biztos: a saját érdemeim szerint élek, nem az édesapám emlékéből.