Szerelemben kitépik a szíved és megeszik

– A könyveidben a világ úgy jelenik meg, mintha valójában nem is létezne a valóság. Persze minden valóságos, csak a szereplők nem nagyon vesznek erről tudomást. Mondhatnánk, szerepelőidet a tények egy csöppet sem zavarják össze. Te hogyan boldogulsz a világban? Miképpen találod meg a helyed?
– Hát nagyjából sehogy, de hát nem is az a dolgom, hogy megtaláljam a helyem. Persze van egy csomó hely, ahol jól érzem magam, mondjuk a Kis-Szimplában vasárnap este bor és zsíros kenyér mellett, vagy, mondjuk, Szentesen. Szerintem egyébként ebben az úgynevezett „valóságos” világban is úgy élnek az emberek, hogy a tények egy cseppet sem zavarják őket. Akkor most a valóságról írok vagy egy fiktív létről?

– Másik állandó és visszatérő téma a szerelem, a maga gyönyörűségében és brutalitásában, de minden emelkedettségtől mentesen. Akkor most mi is legyen a szerelemhez, a nőhöz a viszony, illetve te mit gondolsz erről?
- Na, például a szerelem pont egy olyan létállapot, amikor megszűnik a kapcsolatod a valósággal, a tényekkel. Látod, amit látsz, az agyad is működik, és a fejedben villog vörösen a DANGER, DANGER lámpa, te meg, mint egy idióta besétálsz a csapdába, ahol kitépik a szíved, megeszik, te meg csak vigyorogsz, és azt hajtogatod, milyen csuda boldog fickó vagy. Szörnyű. És persze gyönyörű. A szerelem a legkeményebb drog, amiről valaha hallottam, nagyon nehéz túlélni. Persze semmi köze a boldogsághoz, sokkal inkább hasonlít egy bikaviadalhoz vagy egy atomháborúhoz, de kétségtelenül a legemberibb kaland, amit csak átélhetünk. Pont olyan, mint az élet: rövid, véres és értelmetlen. De szép.

– Te „kortárs magyar író” vagy.  Milyen ez a létállapot?
– A kortárs magyar írókat például lehet szeretni éppen úgy, mint a kortárs magyar villanyszerelőket és a kortárs magyar pékeket is. Nagyon sok értékes ember van köztük, tehetséges is akad, és persze gonosz, kisstílű vagy éppen metroszexuális is. Hasonlóan a villanyszerelőkhöz és a pékekhez...

– Mit gondolsz a kortárs magyar írók fanyalgásáról, hogy nem olvassák őket, a közönség csak a fércműveket szereti?
– Egyértelműnek látszik a megoldás. Vagy a közönséget kell lecserélni, vagy fércműveket kell írni.

– Dolgoztál, dolgozol gasztrólapnál, szeretsz főzni. Mit készítesz a karácsonyi asztalra?
– A karácsonyi vacsorát anyukám főzi, nem enged be a konyhába, egyébként máskor se. De szilveszterkor biztosan főzök egy jó savanyú, román pacallevest.

– Komoly munkát fektettél a másnaposság tanulmányozásába a Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan című könyved írásakor. Mi szerinted a legjobb recept másnaposság ellen?
– A legjobb megoldás a megelőzés. Magyarul: ha nem rúgunk be, nem leszünk másnaposak. Ez az egyetlen tuti recept. De ha már megvan a baj, magyarán bebombáztunk előző este, akkor a második legjobb megoldás a román pacalcsorba. A recept megtalálható az említett könyvben.