Értik-e a gönci iskolások a csíziót?

Kistérségi folyóiratom, a „mi újság…?” részére kértem apró, a csillagjegyekkel, a hónapokkal kapcsolatos rajzokat Pecze Jánostól, jobban mondva a gönci Károlyi Gáspár Általános Iskolában működő képzőművészeti iskolától. A tényleges igény megerősítéséhez néhány könyvet is adtam, így egy XV. századból származó Csízió című kiadványt is, mely végül is az iskolai idei tematikus kiadványának alapja lett.

Az ember hosszú tanulási folyamata során sok mindent elsajátított, de közben sok mindent el is felejtett. Ennek a könyvnek az alcíme a csillagászati tudományokra utal, de az idősebbek még emlékezhetnek arra, hogy öregapáink a munkáját jól végző emberre azt mondták, „érti a csíziót”. Ezzel azt is ki akarták fejezni, hogy az illető valamilyen tudás birtokában van. S számos más szavunk van még, melyek múltunkból őriznek még megfejtendő rejtvényeket. Elég csak a csízió lapjait felcsapni, s a kiállított tablókon nemcsak felületesen olvasni a hónapok neveit. A latinból eredeztethetők: január, február, március,..., a katolikus naptár megnevezései: Boldogasszony, Böjtelő, Böjtmás,…, az évszakok egymásutániságát követők: Télhó, Télutó, Tavaszelő,… De mit kezdjünk a Fergeteg, Jégrontó, Kikelet, Szelek, Ígéret, Napisten, Áldás, Új kenyér, Földanya, Magvető, Enyészet, Álom hava kifejezésekkel.

Nyelvünk, szokásaink számos emléket őriznek múltunkról, melyek feltérképezése közelebb vihet mai magunk megismeréséhez, ahhoz, hogy milyen örökséget kaptunk, hogy azt becsülnünk kell. Megismerni, ápolni, őrizni. Valahogy úgy, ahogy a kiállítás előkészületei során is történt.

Jó volna tudatosítani például, hogy kevés elő és holt nyelv van, ahol az élet és az első szavak azonos tőről fakadnak. A mi nyelvünk ilyen. S gondoljuk el, milyen elképzelése lehetett ősünknek az életről, keletkezéséről, annak fontosságáról, ha nyelvét tudattalanul úgy alkotta meg, hogy az élet és az első szavaink egy tőről fakadnak. Mit rejtenek a Kikelet, Ígéret, Napisten, Áldás, Földanya, Enyészet, Álom kifejezések hónapjaink régi nevében? Mit jelentenek őseink megfigyelései az évszakok változásáról, az égitestek mozgásáról, a természeti jelenségekről, a vélt és valós összefüggésekről, hogy milyen tevékenységet kötöttek növő holdhoz és mit csökkenőhöz? A legfontosabb jelentés, hogy az ember is része a nagy egésznek. Nem különálló lény, nem mindenek feletti.

A modern kor embere sokat tanul és sok mindent elfelejt. De számos jel figyelmezteti, hogy feledékenysége komoly következményekkel járhat. Már jár is. Büntetlenül nem tehetünk erőszakot a természet törvényein. Hogy megismerésük, megértésük, követésük együtt jelenti a csíziót, a tudást. A természet törvénye mellet így vagyunk a hagyományainkkal is. Így kellene, hogy legyünk.

Erről is szól a gönci iskolások kiállítása, mely annyiban is rendhagyó, hogy ha csak egy aláírás erejéig, de minden diák, dolgozó részese a kiállításnak, mely idén nem kizárólag képzőművészeti alkotásokat kínál, hanem sokszínű, érdekes információt is. Általa megismerhetjük múltunk egy szeletét. Egy kicsit talán magunkat is. És talán azt is eldönthetjük, a gönci iskolások vajon értik-e már a csíziót?

Czifrák András