Kalandos életű kódexek

A jó könyveket mind elvitték – írta a velencei követ a főnökének, a dózsénak, amikor alkalma volt megnézni, mit hagyott meg Mátyás király könyvtárából II. Szulejmán a budai vár szétdúlása után, s mit nem vittek el a szultáni maradékból tovább a bécsi császárnak. A kincseket érő „jó könyvekből”, a kódexekből mintegy 2500-at számlált Mátyás híres könyvtára, a Bibliotheca Corviniana, de 520 év után már csak 216-ról tudunk. Ebből 52 van Magyarországon, a többi tizenöt ország 43 városának 47 könyvtárában lelhető fel.
Mátyás fényűző budai királyi könyvtára a maga mesés kódexkincsével az akkori idők második legnagyobb bibliotékája volt a vatikáni palota könyvgyűjteménye után, köszönhetően a reneszánsz uralkodó kultúramániájának. Az egyszerre mecénás és szponzor Mátyás király az ország művelődéstörténetének aranykorát teremtette meg azzal, hogy könyvtárát benépesítette a corvinákkal, vagyis a díszes kódexekkel.
A remekművek a legfinomabb pergamenre készültek, a kéziratlapokat aranyozott bőrkötésben fogták össze, de jellemző volt a selyem- és bársonykötés is címeres veretekkel, csatokkal. A kódexek pergamenéleit virágmotívumokkal gazdagított aranymetszéssel látták el. Miután Mátyás itáliai mintára szervezte meg reneszánsz udvarát, eleinte főleg firenzei könyvmásolók és könyvfestő műhelyek produkcióival alapozta meg könyvtárát – százötven megrendelt kódex például soha nem jutott el Budára –, idővel azonban már saját kódexmásolót, illuminátor- és könyvkötő műhelyt is berendeztetett a várban – természetesen olasz mesterek irányításával. Mindez cseppet sem jött jól az első magyarországi könyvnyomtatónak, az 1472-ben Rómából Budára érkező Hess Andrásnak, akinek nevéhez az első magyar nyomtatott kiadvány, a Budai krónikák fűződik. Mátyástól nem kapta meg a hivatalos királyi nyomda címét – királyunk az olaszok műhelyeit támogatta, a Bibliotheca Corviniana készletének csak kis részét tették ki nyomtatott könyvek.
Mátyás király halála után kalandos utóélet jutott a corvináknak. A mohácsi vészig még egyben volt, utána szétrabolták, összegyűjtésükre csak a XIX. században születtek kezdeményezések. A legtöbb kódex Konstantinápolyba került, a Szeráj kincsei között őrizték őket. Amikor Ferenc József 1869-ben találkozott Abdul Aziz szultánnal, négy, Mátyás könyvtárából származó kódexet kapott tőle ajándékba, melyeket a császár-király a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. A későbbi szultánok ajándékaként a Topkapi Szerájt megjárt kódexek néhány kivétellel hazakerültek.
Olykor magángyűjteményből kerültek elő corvinák, de Vámbéry Ármin is hazahozott egyet Törökországból, s az olaszok is adtak vissza a hozzájuk került kódexekből. Az Országos Széchényi Könyvtár kódextára egyre gyarapodott, a harmincas években mintegy húsz kódexet sikerült visszakapnia vagy visszavásárolnia, de előfordult, hogy a londoni Sotheby’s árverésén jutottak hozzá corvinához.
Mátyás király budai palotáján díszelgett az olasz humanista, Bonfini felirata: „Mátyás dicsősége mindig fennmarad, mert az érc, a márvány, az írás tiltja, hogy elvesszen.” Ezt a dicsőséget hirdeti egy most megjelent album is, amely az Országos Széchényi Könyvtár corvináit mutatja be. Az OSZK-ban zajlik a kódexek digitalizálása is, így az érc, a márvány, az írás után a digitális technika is őrzi majd a magyar reneszánsz fejedelmének dicsőségét, akinek könyvtára felkerült az UNESCO világemlékezet-listájára.