A bulvárlapok esete Tóth Lüszivel

„Intézményesült emberi kisszerűségekkel, aljasságokkal, szándékos akadályoztatással kell megküzdenie annak, aki ebben az országban akar valamit” – mondja a Friderikusz Sándorral készült interjúkötet szerzője, s azt hiszem, még a lehető legfinomabban fogalmazott. Ha Friderikusznak ez így ment, gondoljuk csak el, mennyivel nehezebb lesz a dolga a semmiből előkerült, s a Megasztár női győzteseként végzett, 13 éves Tóth Lüszinek? Történetében az újságírószakma alja is bemutatja valódi, rémséges arcát.

Az a 30 másodperc
Kaposvárott él egy harmadik emeleti kis lakásban egy amúgy teljesen normálisnak mondható család; egyetlen különlegességük, hogy az átlagosnál lényegesen jobban fertőzöttek a zenével. A papa kürtös, a mama zongoratanárnő, korrepetitor, nem csoda hát, ha kislányuk már kisbaba kora óta a szokásosnál több zenét hallgat. Ezért vagy másért, de Lüszi tulajdonképpen nem is beszélve, hanem énekelve szólalt meg először. Aztán megtetszett neki a zongora is, magától pötyögte, utánozta a rádióban hallott dallamokat, mígnem megtanult remekül zongorázni. Ezenkívül gyönyörűen rajzol, fotózik, mániája a lovaglás, különösen a díjugratás – de mind közül az éneklés az első.

Ha lehet ilyet mondani egy 13 éves kislányról: egész életében szinte falta a zenét. Lett légyen szó népdalról, az eredeti népzenéről (a mama minden műfajban szigorúan ragaszkodott a minőséghez) avagy zsoltárról (elsősként egyházi iskolába járt, ahol énekversenyt nyert, de aztán váltott: nem akart vasárnap is misére menni, hanem inkább az imádott lovához járt), majd következett a könnyűzene, ahol máig ismerkedik a műfajokkal, az előadókkal. Nézte, persze, hogy nézte az előző Megasztárokat is, szíve választottja Caramel lett, akinek érdekében akkor sok-sok SMS-t küldött...

Csoda hát, hogy amikor megtudta, a 4. Megasztárhoz leszállították az életkort 12 évre, az a kis szív jó nagyot dobbant?
– Lüszi saját maga regisztrált az internetes oldalon. Egyszer csak jött egy telefon, hogy mehetünk a selejtezőre. Pécs és Siófok volt a legközelebb hozzánk, sokáig vacillált, hogy egyáltalán induljon-e, de a legutolsó időpontra, Siófokra mégiscsak elmentünk – mondja Edit, a mama. – Rengetegen voltak, két napernyő alatt folyt a válogatás, mindenki 30 másodpercet kapott. Végre Lüszi következett. Aztán múltak a 30 másodpercek, meg a 3 percek, meg a 13 percek, csak nem került elő. Ott volt a korábbi Megasztár, Tóth Vera, őt kértem meg, nem nézné-e meg, hová lett a kislányom? Nagy mosollyal tért vissza: még nem jöhet, mert a Balaton partján a tévések éppen forgatnak vele...
Hát, így kezdődött.

Eszenyi Enikő „néni”
Aztán jött a második menet, mikor a tízezerből még mindig ötszázan voltak, s százasával, öt napon át kerültek a zsűri elé.

– Akkor találkoztam először Eszenyi Enikő nénivel, aki meghallgatott, aztán mondta, hogy gyere közelebb. És akkor megláttam a szemében a szeretetet – ezt már Lüszi mondja, aki láthatóan nincs oda az interjúadástól, de mint kötelező feladatot, ezt is megcsinálja. – Majd jött a harmadik szűrő, öt napra való ruhával és öt dallal kellett a Thália Színházhoz mennünk, reggel nyolcra. És még mindig kétszázan voltunk… Az első este 130-an mentek haza, minket kihoztak Gödre, a Megasztár főhadiszállására, azzal, hogy még aznap éjszaka tanuljunk meg egy-egy duót valakivel. Engem Dáviddal hozott össze a sors, másnapra egy kész produkciót vártak tőlünk, a Rómeó és Júliából énekeltük a legszebb dalt, a Szívből szeretnit.

Ahogy a végelszámolásból tudjuk, a döntő második és negyedik helyezettjét sorsolták akkor és ott össze, ennek megfelelően a produkció is káprázatos volt, a tudós zsűri nehezen talált szavakat… Eszenyi Enikő „nénit” idéznénk: „Olyan, mint te vagy, nincs még egy…”, majd folytatásként olyasmit mondott, tán megsejtve a média fenyegető közelségét, hogy féltelek, vigyázz magadra.

– Másnap reggel megint 8-kor a Thália, a 70-ből estére maradtunk 30-an. És akkor ugyanez: alvás helyett egy dalt tanuljunk meg reggelre… Hulla fáradt voltam, hiszen akkor már napok óta nem aludtam, a harmadik szűrő előtt éppen hajnali négykor keltem, hogy a lovardába mehessek elköszönni a lovamtól. Így hát nem is tudtam megtanulni a dalt, csak a refrént, a többit ellallaláztam, de a zsűrinek ez is tetszett, azt mondták: feltaláltam magam...
Maradtak tizenöten.

Indul a show!
Reménytelen felidézni a heteken át zajló eseményeket, emlékezzünk csupáncsak három pillanatra. Az első: a választott ideál, Caramel megérkezése a „gödi fészekbe”, akit Lüszi kicsit remegő térdekkel, valamint Ferrero Rocher-val várt – Caramel pedig írt neki egy dalt, amit a világon először ők ketten adtak elő. (Caramel: „Ha három évvel ezelőtt kellett volna vele énekelnem, nem mentem volna bele, akkor ugyanis Lüszi lealázott volna.”) A második: Lüszi dala a Titanicból – ahogy a My Heart Will Go On elhangzott, ahhoz talán Céline Dion is gratulált volna. S végül a harmadik kép, ami meglehetősen jellemző erre a lányra, a kiesés napja: a három bent maradt fiú énekelte neki a Búcsúdalt, neki, aki nemhogy nem sírt, hanem mosolygott, és a színfalak mögött boldogan mondta a mamának, hurrá, akkor holnap mehetek a lovas Világkupára, ahol nem mellesleg harmadik lett galoppon, és 215 centiméteren stadioncsúcsot ugrott díjlovaglásban,,,

És mindezt úgy, hogy akkor már hetek óta zajlott a „Lüszi-kérdés”. „Kell-e, lehet-e 13 éves kislányt szerepeltetni a Megasztárban? Ki találta ezt ki, talán a saját karrierjét a lányában megvalósulni látó anyja? Aki egyébként mit keres a Megaházban?” És ez még csak a kezdet volt, következtek az egyre érdekesebb „szenzációk”.
„Tóth Lüszi összeesett! Tóth Lüszi kiborult, annyira megviselik a tehetségkutató műsorral együtt járó izgalmak, hogy a kimerülés szélén áll! A zsűri elképzelhetőnek tartja, hogy a kislány kibírja a sztársággal járó terheket? Tóth Lüszi anyukája összeomlott! Apja otthon hallgatásba burkolózik...”