Kamarás Iván: versek mobiltelefonnal

– Tavaly a maroktelefonjával forgatott egy ötvenperces mobilfilmet. Lehet, hogy az ötven perces formabontó produkció adta a MobilVers ötletét?
– Nyilvánvalóan ez is benne volt, de az egészet az indította el, hogy megkérdeztem kollégáimat, melyik vers előadása mellett tennék le voksukat. A tapasztalatokat elmeséltem Seres Tamásnak, az MTV rendezőjének, akivel már több kulturális műsorban dolgoztam együtt. Megkérdezte, mi lenne, ha ezeknek a verseknek az előadását operatőrként mobiltelefonnal felvenném.

– Miként fogadták ötletét a színészkollégák?
– Azt hiszem, nagyon jól, csupán egy idősebb kolléga nem akart ebben részt venni, mondván, hogy ez számára kétes vállalkozás. Rajta kívül viszont mindenki igent mondott, aminek nagyon örültem.

– A sikeres Vers mindenkinek óta nem volt ilyesféle versfolyam a televízióban. Gondolja, hogy napjainkban is kell a líra?
– Mindenképpen. A fiatalok az iskolában versekkel is találkoznak, másrészt abból indultam ki, mondd el kedvenc versedet, megmondom, ki vagy! Nyilván kíváncsiak vagyunk mindnyájan arra, melyik színésznek mi a kedvenc verse. Egy színész semmivel jobban nem tudja kifejezni magát, mint azzal, amit ő maga választ. A MobilVers is arra épül, hogy a színészkollégák Radnóti Miklós születésének századik évfordulójára készülő műsorban elmondanak egy Radnóti-verset, s mellette előadják kedvenc költeményüket is. A Vers mindenkinek adásaiban az volt az érdekes, hogy egy színész bement a stúdióba és elmondta azt a verset, amit a kezébe adtak. Itt mindenki a saját kedvenc versét nevezhette meg. Önállóságra késztettük a színészt azzal, hogy mondja meg, melyik verssel tudja magát a legjobban kifejezni, lefesteni.

– A felvételek nem stúdióban, hanem hétköznapi helyszíneken készültek. Miért?
– A kiválasztott versekhez való kötődés személyessé tette az előadásukat, de úgy gondoltuk, ugyanezt a személyességet fokozhatja, ha különböző helyszíneken vesszük fel a versmondásokat. Így készültek a mobiltelefonos felvételek például a Duna-parton, parkban, játszótéren, metrón, színházban, háztetőn, vagy éppen temetőben.

– Mondhatni, hogy azok a színészek is ki vannak éhezve a poémákra, akiknek nincs önálló versműsoruk?
– Egyértelműen igen, hiszen a versekkel másféleképpen nyilvánulhatnak meg. A színészek nem elhanyagolható része – különösen a fiatalok – ritkán találkoznak a műfajjal. A versmondásban két-három perc alatt meg kell mutatni önmagukat. Ebben pedig nincs mese. Vagy el tudja mondani valaki azt a verset, vagy nem.

– Ön mely költeményekkel „mobilverselt"?
– Móra Ferenc Rózsák című verse mellé Pilinszky János Te győzz le című költeményét választottam.