Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
A régi mértéknevek, ha valami okból napjainkban elénk kerülnek, nemegyszer alaposan próbára tesznek bennünket, persze csak akkor, ha meg akarjuk fejteni titkukat.
Például amikor régi ételek vagy egykori orvoslási módok után kutatva erre a mondatra bukkanunk (a szöveg helyesírását a könnyebbség kedvéért közelítem a jelenhez): „Ha két icce lész a baracklé, egy verdung méz, vagy öt lat cúkor, eláll esztendeig is.” (Váli Mihály: Házi orvos szótárocska, Győr, 1792.). Vagy amikor kedvünk támad Mikes Kelemen törökországi leveleit olvasgatni, s eközben ez tűnik szemünkbe: „Legalább két fontnyi egészséggel többet kívánok kédnek, hogy legalább 100 gránnal jobbítsa meg kéd a hozzám való szeretetét.”
Ugye, nem is könnyű válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen mértéket jelöl a verdung, s milyet a grán? Nos, csupán röviden jelzem: a verdung a német régi nyelvi vierding, vierdung megfelelője, jelentése pedig ’valamilyen súly-, illetve űrmérték negyedrésze’, legfőképpen a fonté. A grán pedig, amely a ’gabonaszem’ jelentésű latin granum-ból ered, egy régi és népi patikai és ékszerészi súlymérték: 64,8 milligramm.
Csakhogy én ezúttal nem erről a két, manapság nálunk már szinte ismeretlen mértéknévről kívánok szólni, s nem is az icce űrmértéknévről, amelyik ugyancsak ott szerepel az egyik idézetben, hanem az ugyanott megtalálható lat-ról, valamint a Mikestől idézett mondatban szereplő font-ról. Mindkettő súlymérték, s mindkettőt a németből vettük át még a XV. század első felében. A lat a ’mérőón’ jelentésű német Lot átvétele. Megfelelői megvannak az angolban (lead) s a hollandban (lood) is. Egykori súlyértéke: 1,75 dkg. A font pedig kb. fél kilogrammnak megfelelő tömeg- és súlymérték, amely ma is több országban él pénznemként. Végső forrása a ’súly(mérték)’ jelentésű latin pondus.
Hogy miért épp erről a két régi mértéknevünkről szólok? Azért, mert bár mértékjelölő szerepüket nálunk már rég elvesztették, nyelvhasználatunkban mindkettő megmaradt, sőt jókora szócsaláddá bokrosodott. A lat ma is élő származéka latol, latolgat, a fonté pedig fontos, fontol, megfontol, fontolgat szavunk. Szólásszerű kifejezések is őrzik őket nyelvünkben: latba esik, latba vet, sokat nyom a latban; fontolóra vesz stb. Sőt, még egy olyan közmondásunk is van, amelyben megtalálható egyszerre mindkét mértéknév! Íme: Lat pótolja ki a fontot. Jelentése: ’a keveset is meg kell becsülni, mert néha éppen annyi hiányzik ahhoz, hogy valami teljes legyen’.
Ismerjék el: nem is rossz tanács, amit ez a régi bölcsesség sugall! Napjainkban különösen érdemes fontolóra venni!
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu