Megtaláltuk Kazinczy Ferenc ükunokáját!

Kazinczy Ferenc, a nyelvújító

Kazinczy Ferenc, az ükunoka

Kazinczy Ferenc leszármazottja azt mondja: ha belépnénk stockholmi lakásába, kevés családi ereklye emlékeztetne arra, hogy az egyik leghíresebb magyar leszármazottjának otthonában járunk. A könyvespolcokon nincsenek első kiadású Kazinczy-kötetek, őt ábrázoló olajfestményekkel sem dicsekedhet. Igaz, Budapesten volt ilyen is, de megsemmisült a háborúban kiégett lakásukban. Csupán szép rézmetszetet őriz róla, és nagy becsben tart egy pecsétgyűrűt.

– Ezt az üknagyapám készíttette, a pecsét helyén az általa tervezett saját címerrel, melyen kígyó testű sárkány látható egy koronával a fején – meséli. – Ez a gyűrű mindig is a családban maradt.

Kazinczyék 1944-ben hagyták el Magyarországot, amikor a műszaki és az orvostudományi egyetem néhány évfolyamát kitelepítették Németországba, az építészmérnököket onnan küldték tovább Dániába. Mivel édesapja a műegyetemen tanított, ők is Dániába kerültek, ahol Kazinczy Ferenc 1947-ben leérettségizett. Egyetemre már Svédországban járt, miután édesapja egy jobb állásajánlat miatt oda költözött a családdal. Húsz évig egy szót nem beszélt magyarul, hazája iránti érdeklődése csupán az utóbbi évtizedekben éledt fel. De hát az idősekben erősebb a nosztalgia...

– Édesapám kisgyerekkorom óta arra nevelt, hogy ápoljam Kazinczy Ferenc emlékét – magyarázza. – Sokat mesélt az életéről, a műveiről, arról, mit jelentett a magyar nyelvészetnek és irodalomnak. Én is igyekszem mindezt továbbadni a gyerekeimnek, az unokáimnak, szeretném, ha tudnák, ki volt a széphalmi irodalomszervező. Kazinczynak nyolc gyereke született, én Bálint fia ágán vagyok visszavezethető a családfán.

Sosem jutott eszébe, hogy családbeliként könyvet írjon üknagyapjáról, mondván: annyian megírták már az életét és elemezték műveit, nem hiszi, hogy újat tudna hozzátenni. Feldolgozta viszont Kazinczy Gábor életét, aki a szabadságharc idején a Békepárt vezetője volt, s más ősükről is írt. S lefordította svédre a Fogságom naplóját, és a néhány éve Magyarországon megjelent Sophie című, Kazinczy Ferenc családi életet bemutató, válogatott levelezéseit tartalmazó könyvet. A Fogságom naplójának svéd fordítása azonban kéziratban maradt, hiszen csak a családtagjai kedvéért vállalkozott a munkára.

– Nem beszélnek magyarul, mégis szerettem volna, ha megismerkednek néhány fontos művével – jegyzi meg. –  Mérnökemberként egész jól elboldogultam a XIX. századi magyar nyelv svédre ültetésével. Édesapám műszaki beállítottságát örököltem, gépészmérnök lettem, a fémek tulajdonságai a szakterületem. Másfél évig Amerikában is dolgoztam. Ha nem is foglalkoztam szépirodalommal, több mint negyven tudományos publikációm jelent meg angol, amerikai, svéd folyóiratokban, sőt a magyar Gép című szaklapban.

Stockholmi barátai, ismerősei tudják, hogy az egyik leghíresebb magyart tudhatja ősének, de mint mondja, érthető módon nem értékelik annyira. A magyar kolóniában viszont számon tartják.

Kazinczy Ferenc leszármazottja mindig is igyekezett felkeresni azokat a helyeket, melyeken a nagy előd is megfordult. Természetesen elment a szülőhelyére, Érsemlyénbe, ott mutattak neki egy házat, ahol állítólag született, de mivel édesanyja, Bossányi Zsuzsanna családja jómódú volt, szerinte nem ilyen egyszerű épületben látta meg Kazinczy a napvilágot. Járt az ausztriai Kufsteinben, ahol az író raboskodott, megfordult Brünnben, de várfogságának színhelyére nem jutott el. Tervezi, hogy ellátogat Munkácsra, ott is fogolyként őrizték. S persze, többször járt Széphalomban.

– Svéd feleségem van, őt először 1968-ban hoztam el Kazinczy Ferenc széphalmi sírjához és a mauzóleumához – emlékszik. – Később a gyermekeimnek is megmutattam a sírkertet, s jártunk a sátoraljaújhelyi levéltárban is, ahol Kazinczy dolgozott. Különleges élmény volt.

Legutóbb tavaly járt Magyarországon, amikor meghívták a Széphalomban felavatott Magyar Nyelv Múzeumának megnyitására. Megható beszédet is mondott, melyben úgy fogalmazott, hogy ha híres őse a túlvilágból rátekinthetne egykori lakóhelyére, büszke lenne, mert nem is álmodhatott ilyesmiről. Amikor ugyanis Széphalomra költözött, egy juhászok által használt házat kellett rendbe tennie. Gyümölcsöskertet is létesített, s egykori szilvafáinak helyén épült fel a Magyar Nyelv Múzeuma, amely akadémiai színvonalon és a közönség számára érthető módon mutatja be a magyar nyelv szépségeit.

A múzeumnak azért is örül, mert bízik abban, hogy életben tartja majd a magyar nyelv tiszteletét és szeretetét. Hozzáteszi: életre szóló érzelmi élményt jelentett számára, hogy részt vehetett a múzeum felavatásán. Emlékeztetem, hogy a Magyar Nyelv Múzeumának avatóünnepségén az egyik egyház képviselője rendre így emlegette üknagyapját: Kazinczy Szent Ferenc.

– Biztosan nem nyelvbotlás volt részéről, hiszen többször is így mondta –  fűzi hozzá. – Nem kell szó szerint venni, de szépen hangzik, uyge...?