Piros betűt a kultúrának!

Éppen húsz évvel ezelőtt rendezték meg először Magyarországon a Magyar Kultúra Napját. Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnuszt, ez adja az alkalmat az ünneplésre. E napon kitüntetéseket adnak át, rendezvények sorjáznak, reflektorfény vetül ősidőkből eredő hagyományainkra, évezredes tárgyi és szellemi értékeinkre. Ha csak egy napra is (vagy előtte és utána néhány napra), de bebizonyosodik, hogy milyen sokszínű a magyar kultúra.

Talán azon is érdemes volna elgondolkodni ilyenkor, milyen a jelenlegi helyzet, és hová vezetnek az utak? Kell-e még a színvonalas kultúra, vagy mindent elborít a gagyi szemét? Milyen értékeket tudunk megmutatni itthon és a nagyvilágban, és kíváncsi-e ezekre a közönség? Mindent összevetve: bízhatunk magunkban... Csak saját magunk értékítéletében bízhatunk.
 
Novák Péter zenész, koreográfus, műsorvezető:
– Pontosan egy évvel ezelőtt, a Magyar Kultúra Napján indítottuk útjára a kulturpart.hu elnevezésű internetes portálunkat. Amikor baráti körben beszéltem az elképzeléseimről, mindenki kinevetett. De nem tudtak lebeszélni róla!... Bevallom, nem volt könnyű támogatókat találni, de ez is sikerült. Igenis széles körben érdeklődnek az emberek a kultúra iránt, s ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy már havi háromszázezer látogatónk van. Értékeljük az értékeket! Európa szívében élünk, mi, magyarok kulturális és tudományos vonatkozásban tehetségesek vagyunk – ezt kell tehát erősítenünk és megmutatnunk a világban.

Moór Marianna színművész:
– Hogy csupán egyetlen egy napról van szó? Ez nem baj! Sőt! Jelzés érékű ünnep, még ha nem is piros betűvel szerepel a naptárban. Minden társadalom annyit áldoz a kultúrára, amennyire telik az erejéből. Szokás vészharangokat kongatni, én viszont nem látom sötétnek a helyzetet. A színházi előadások legtöbb helyen teltházzal mennek, szépen fogynak a könyvek, egyre nagyobb az érdeklődés a komolyzenei rendezvények iránt. Nem lehet tehát azt mondani, hogy nincs igény a kultúrára. Jönnek az új nemzedékek, akik a számítógép előtt ülnek. De ez is jó, mert kitágul számukra a világ... Virtuális utazást tehetnek akár a Pradóban is, aki nem tud elmenni Madridba, az internet jóvoltából megcsodálhatja a festményeket. S egyre több kincs válik elérhetővé! Persze találkozunk olyanokkal is, akiket nihilista módon csak az érdekel, amit a televízió közvetít számukra. Elszomorít, hogy mennyi szeméttel tömik az emberek fejét – a készüléken azonban van egy kikapcsoló gomb. Az igényesség csakis rajtunk múlik!

Szinetár Miklós rendező:
– Nekem egy latin közmondás jut eszembe: Inter arma silent Musae, vagyis Fegyverek közt hallgatnak a múzsák. De én remélem, hogy a gazdasági válság idején sem hallgatnak. Az egész világon nehéz helyzetben van a kultúra, a megszorító intézkedések következtében sokat vesztett a fontosságából. Nem marad tehát más, mint a Magyar Kultúra Napján harcoljunk azért, hogy értékeink fennmaradhassanak.