Sikerült életben maradniuk!

Andrea Bocelli: Incanto
Bizony, fölötte is jár az idő… A világhírű olasz tenor, Andrea Bocelli ötvenéves. Ebből az alkalomból jelent meg legutóbbi stúdiólemeze, melyen ismert klasszikus dalokat énekel. Ezúttal tehát ismét komoly oldalát mutatja, merthogy populáris területen is remekel – szörfözik a két műfaj között. Bocelli mindenki számára ismerős olasz örökzöldeket vett műsorába, így felcsendül például a Funiculí Funiculá, a Mamma, a Voglio Vivere Cosí. Tehetséges fiatal partnereket választott Veronica Berti és Anna Bonitatibus személyében, csodás duetteket énekelnek együtt. Az új korongon nem csak olasz sikerszámok találhatók, mintegy „kakukktojásként” ott van az angol Because és a spanyol Granada is.

The Verve: Forth
Negyedik lemezével rukkolt elő a The Verve. E kijelentés mögött azonban sokkal bonyolultabb történet húzódik meg. Az angol banda (az énekes Richard Ashcroft, a gitáros Nick McCabe, a basszista Simon Jones és a dobos Peter Salisbury) ugyanis a kilencvenes években hódított. Három albumot adtak ki, s az ezredfordulón befejezték. Richard Ashcroft szólóban folytatta, mígnem gondolt egyet, és újra összetrombitálta régi barátait. S ha már így alakult, turnézni indultak, új dalokat írtak. Amikor elkészült az anyag, stúdióba vonultak és felvették negyedik albumukat. Kézenfekvő volt tehát, mi legyen a lemez címe! Különösebben nem nagy durranás, az örvénylő, gitár alapú hangzás a The Verve régi időszakára emlékeztet. Ja, hogy ez lett volna a céljuk?

Kaiser Chiefs: „Off With Their Heads”
Nagy-Britannia legjobb gitárpop hagyományaira építi munkásságát a Kaiser Chiefs zenekar. Bemutatkozó lemezük 2005-ben óriásit szólt. De senki nem gondolta volna, hogy a leeds-i banda fennmarad és képes lesz ugyanazon a színvonalon folytatni. Szerencsére nem lettek egylemezesek, mivel most dobták piacra a harmadik korongjukat. Ezt az anyagot a tavalyi Sziget Fesztiválon is hallhatták rajongóik. Tizenegy szám szerepel az új menüben, mindegyik igazi Kaiser Chiefs-csemege. Érződik rajtuk, hogy megtalálta saját stílusát a csapat, s ez az út a Blur, a Supergrass munkásságán, illetve a 60-as, 70-es évek brit pop- és rockzenéjén épült ki. Azt azonban nem mondhatnánk, hogy dalaikat agyonjátsszák a rádiók, de csak azért lehet így, mert egységes anyagból nehéz kiválasztani és sztárolni egyetlen felvételt.

Snow Patrol: A Hundred Million Suns
Az észak-ír és skót tagokat felvonultató Snow Patrol is a nagy reménységek közé tartozik. Eddigi tevékenységük alapján már a sztár státuszt is kiérdemelték, második lemezükből rekord mennyiséget adtak el Nagy-Britanniában. Ilyen lendületes kezdés után kis megtorpanás szokott következni, s ráadásul a zenekart a Coldplay teljesítményével szokták összehasonlítani – ez pedig nem a legjobb ösztönző egy rivális számára. Persze nincs szó versengésről, hiszen a Snow Patrol saját jól bevált receptjei alapján dolgozik, amint ezt legújabb produkciójuk hallgatásakor is tapasztalhatjuk. Egymást váltogatja a dögös és a lírai vonal, amit csak a negyedórás zárótétel bont meg.


Keane: Perfect Symmetry
És végül még egy angol banda: a Keane. Az előzőekben ajánlott társaik pályafutásával sok rokonságot mutatnak. Például abban, hogy ők is harmadik lemezükkel álltak elő. Stílusban, hangzásban és mondandóban viszont teljesen mások. Korábban zongoraközpontúság jellemezte őket, most viszont inkább a gitárra helyezik a hangsúlyt. Talán ezért is választották lemezük címéül a „tökéletes szimmetria” hasonlatot. Hogy valójában sikerül-e ezt megteremteniük, azt az új szerzemények egyből elárulják. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Keane törekvése sikerrel járt, mivel új irányba indultak el, de eddigi hagyományaikkal nem szakítottak teljesen. Forradalmi változásról azonban nincs szó. Talán majd legközelebb.

(A lemezek az Universal Music újdonságai.)