Tessék-lássék

Kezdjük a tessék-kel! A levélíró, mint ez kérdéséből kitetszik, azaz kitűnik, nyilvánvalóvá válik, nagyon jól tudja, hogy ez a tessék valójában a tetszik ige felszólító módú, egyes szám harmadik személyű alakjával azonos. Ennek az igének a korábbi, mára már kihalt alakja tetik volt, az sz gyakorító képzőként került bele. Ennek ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy a felszólító módú alakjaiban hosszú ss hangot találunk, ugyanis a t-re végződő igékben ez igen gyakori: lássak, fuss, vessen, arassunk stb. Ám az is természetes, hogy mivel már az sz képzővel bővült tetszik forma is több évszázados, felszólító módú alakjai tetsszem, tetsszék stb. változatban is kifejlődtek. Szótáraink és kézikönyveink a tetsszék és a tessék alakot egyaránt szabályosnak tekintik, de az újabbak a tessem, tessél, tessék formát már egy kissé archaikusnak ítélik, kivéve azt a megszilárdult ragos alaknak számító tessék-et, amely az udvarias(kodó) nyelvhasználat sajátos eleme: tessék parancsolni!, ne tessék haragudni stb.    
A látszik ige ragozása hasonló a tetszik-éhez, tehát látsszam vagy lássam, látsszál vagy lássál stb. Ez a vagylagosság azonban olykor zavart is okozhat, mert a lát és a látszik egy-két alakja egybeesik. Mást jelent a lássam ebben a mondatban: „ne állj elém, hadd lássam én is a mérkőzést!”, valamint ebben: „ne állj elém, hadd lássam én is (azaz lehessen látni engem is) a képen!” Ilyenkor az utóbbi esetben egyre inkább a látsszam vagy a még népiesnek számító látszódjam forma lép a hagyományos lássam helyébe.
Ennyi „előzetes” után most már következhet maga a tessék-lássék forma! Ez a két elemből álló kifejezés a XIX. század közepén alakult ki s terjedt el nyelvünkben. Határozószói szerepben már cikkem elején bemutattam, azonban melléknévként is él, pl. „ez nem tessék-lássék munka!” Jeles íróink is használják, mindig ebben a veretes alakban – például Arany, Gárdonyi. Ez a kifejezés csak így, ebben a kikristályosodott formában él. Sem a tetszik, sem a látszik ige ragozási ingadozásai nem vonatkoznak rá. Ha változtatnánk rajta, ugyanúgy járnánk, mint az, aki vendégét így biztatná leülésre: „Kérem, tetsszék helyet foglalni!”