A mérleg nyelve

A Baleseti hírek rovatban ugyanarról a buszbalesetről két bulvárlapunknak a tudósítását olvashatjuk. Annak a szomorú ténynek a megállapításában, hogy hárman életüket vesztették a balesetben, nincs eltérés a két lap között, a sérültekről szólva azonban már van. Az egyik lap szerint az utazást szervező cég egy alkalmazottjának sérülése olyan volt, hogy „egyik karját amputálni kellett”, a másik szerint viszont „a túrát szervező utazási iroda munkatársának visszavarrták a karját”. Levélírónk jogosan akad fenn ezen az ellentmondáson, hiszen a szerencsétlen sebesültnek nem mindegy, hogy a sebészek visszavarrják-e, azaz ezáltal megmentik-e a balesetben megsérült karját, vagy pedig – még ha kényszerűségből is – éppen ők amputálják, azaz távolítják el műtéti úton. Ugye, nem csekély különbség?
Egy rádiós hírműsorban – már az év vége felé, december 3-án – ez ütötte meg levélírónk fülét: „Folytatják a kutatást az eltűnt dombóvári kisfiú után. A Tisza-parton megtalálták a ruháit.” Tisza-part és Dombóvár? Hogy kerül ez egymás mellé? Olvasóink közül sokan bizonyára már rá is jöttek, mi itt a baj, sőt talán emlékeznek az eseményre is. A fiú nem dombóvári volt, hanem dombrádi. S Dombrád valóban ott van a Tisza-part közelében. Itt tehát egy felolvasási baki áldozatai voltunk.
Végül álljon itt egy mondattöredék a „hibaközlöny” Sport rovatából. A pekingi olimpia eseményeinek egyik tudósítója így kezdte egy mondatát: „Ha a várakozásokat és az eredményeket tesszük a mérleg két nyelvébe…” – itt folytatásul már csak levélírónk ironikus szavait idézem: „Az elég érdekes lesz, mert a mérlegnek serpenyőből van kettője, nem nyelvből…”.
Bizony, a mérlegnek csak egy nyelve van, azzal jelez. A harang is csak addig szól, amíg a nyelvét el nem veszti.