Végzetes téveszmék - A Másik

A kiállítás Svájcból érkezett és a magyar múzeum anyagaival kiegészítve került a látogatók elé. A Másság, mint probléma, egyidős az emberiséggel. Ezen a történeten vezet végig a kiállítás. A tükörrel körülölelt vitrinben a világ számos helyének babái sorakoznak. A tükörnek köszönhetően, mi magunk is ott vagyunk közöttük. Így átélhetjük,, hogy mikor melyikünk a Más(ik), csupán nézőpont kérdése.

Az idegen, a Másik meg nem értése talán a bábeli történetnél kezdődhetett. A kiállítás innen, a nyelvek zűrzavarából indul és halad napjainkig. Láthatunk különböző népekről fotókat apró, informatív kiegészítésekkel. Például hogyan nevezi a népet a világ, és hogyan nevezi a nép magát a saját nyelvén? A cigány kirekesztettet jelent, míg a roma embert. De volt olyan időszak a rendszerváltás előtti néhány évben, amikor az osztrákok is különbséget tettek magyar és az ungarisch között. Ha valakire azt mondták, magyar, az kifejezetten sértésnek számított. Magyarán nagyon nagy különbség, hogy bentről nézek ki, vagy kintről be.

A kiállítás egy egész teremet szentel az etnocentrizmus fogalmának. Annak az emberi beállítódásnak, mely szerint csakis a mi kezünkben van a tudás, az igazság, a valódi erkölcs, és egyedül mi vagyunk a civilizáltak. Ami pedig a saját kultúránkon kívül esik, az megvetendő, sőt nem is valódi kultúra.

A távoli tájakon élőkről az európai ember a képzeletvilágból, a legendákból, előítéletekből „informálódott”. Nem meglepő, hogy a messze élő Másik könnyen a fantazmagória tárgya lett. Az így megszületett félelem és az elképzelt „szörny” jelentősen nehezíti annak a távol élő Másiknak az elfogadását.
 
Egyáltalán a Másik, akivel találkozom, ember-e vagy állat? Az antropológusok csodás eredményekre jutottak. Fajokat neveztek meg, osztályoztak, és így kialakulhatott a tudomány által is alátámasztott rasszizmus. És innen már egyenes az út ahhoz a Másikhoz, akit ugyan nem ismerünk , de primitívebbnek vélünk magunknál, és akinek segítségre van szüksége. Mi pedig vagyunk olyan jók, hogy ezt a segítséget megadjuk, felemeljük az elmaradottakat, ha akarják, ha nem, és ha kell mindezt ipari méretekben is. És ekkor máris gyarmatosítókká váltunk.

A Másság fogalmának bemutatása után a kiállítás a jövőbe, a remélt megoldás felé tekint. A Másik, aki nem úgy néz ki, mint mi, más nyelven beszél, mást eszik, és számunkra furcsa ruhákat visel, az a Másik velünk él, és ez így jó. És az pedig különösen jó, hogy ezt a sokszínűséget, melyben élünk, megőrizhetjük. Ugyanis a tolerancia nem passzív szemlélődés, hanem dinamikus, aktív magatartás. Ahhoz, hogy mi is kiteljesedhessünk, azokká lehessünk, akik valójában vagyunk, ahhoz jelen kell, hogy legyenek azok, akik nem mi vagyunk, ahhoz igen, kellenek Mások.

A kiállítás április 10-ig tekinthető meg.