José Cura visszatért elhagyott szerelméhez

Az első személyes emlékem róla a veronai Arena Carmen előadásához fűződik 1998-ból. Szinte az utolsó pillanatban beugrással vette át Don José szerepét a megbetegedett José Carrérastól. Csuromvizesen, lesminkelés közben beszélgettem vele egy televíziós kamera „társaságában”. Két évbe se tellett és a Domingo énekverseny győzteseként a Róma-Párizs-Madrid útvonalon európai hazát „kereső” José Cura a magyar operaszínpadok tiszteletbeli sztárvendége lett. Egyazon intenzitással hódította meg a budapesti, veszprémi, miskolci és szegedi közönséget. Március 7-én a Zeneakadémián vezényli az Óbudai Danubia Zenekart, április 23-án áriaestet ad a debreceni Kölcsey Csarnokban, április 28-án és 30-án pedig Szegeden a Toscát énekli.

– Jót tett a publicitásomnak, hogy body building sztárnak állítottak be – mesélte magáról az argentin csodahang legutóbbi budapesti találkozásunk során. – Rémesen lusta, rosszul tanuló srác voltam. Apám lökdösött afelé, hogy testileg is képezzem magam. Buenos Airesben, a Teatro Colón zeneiskolájában zeneszerzői és karvezetői tanulmányokat folytattam. Az énekesi pályám igazán a Domingo-énekverseny megnyerése óta alapozódott meg. Mindig is karmesteri pálcával a kezemben képzeltem el a jövőmet. Néhány éve visszatértem régi, elhagyott szerelmemhez.

– Egy repülőjegy áráért adtam el a lakásomat, ma ehhez képest rengeteget keresek. Mégis úgy élek, mint egy vándorcigány, ma itt, holnap ott. Igazán a világpolgár elnevezés illik rám – nyilatkozta a hazát, házat cserélt José Cura, amikor a kilencvenes évek elején feleségével, Silviával az öreg kontinensre költözött.

A Pavarotti, Domingo, Carréras tenor-triumvirátus után szabadon a negyedik tenor elnevezés illeti meg az idén negyvenhetedik életévébe lépett José Curát. Cavaradossi, André Chenier, Nabucco, Sámson, Othello: csupa fenséges hőstenor szerepe kíséri közel húsz éves énekesi pályafutásán. Számos helyen felkínálták neki a zenei igazgató posztot, de ő sikeresen ellenállt a „kísértésnek”.

– A tisztségekkel járó diplomáciai érzék és felelősség nem különösebben érdekel – árulta el a világhírű művész. – Amennyire csak lehet, szeretek a magam ura lenni, a kedvem szerint válogatni a felkérések között. Így is nehezen jut időm arra, hogy jelen legyek a gyerekeim életének fontos eseményeinél. Például a két fiam focimérkőzésein. Hiányzó apa vagyok, és ezt sokszor bánom.