Kanos görögök a pincében

– Zsö mexplőz – ordítja a kétségbeesett athéni katona, így próbálván kifejezni, hogy immár egy percig sem bírja tovább házasélet nélkül. A mondat a fesztiválon résztvevők legtöbbje által beszélt nyelven, franciául annyit tesz: mindjárt szétrobbanok.

A celldömölki Soltis Lajos Színház társulata annak ellenére visszatérő vendég itt, hogy sem nem egyetemisták, de még franciául sem beszélnek, de vérbő vásári komédiáikat általában néhány francia kulcsmondat betoldásával is könnyű megérteni. Itt éppen arról van szó, hogy a görög katonákat feleségeik azzal próbálják lebeszélni a háborúskodásról, hogy megvonják tőlük, amiről lemondani nekik is meglehetősen nehezükre esik. Nyihog is a közönség, ahogy kell, bár ez nem feltétlenül a sebtiben lefordított néhány mondatnak köszönhető: azokat a gall nyelvben nem jeleskedő színészek kegyetlenül lemészárolják.

A FTUF névre hallgató nemzetközi egyetemista fesztivált tizenegy éve minden tavasszal megrendezik Szegeden: hol kisebbet, hol nagyobbat szól, időnként az utcára és a kávézókba is kitüremkedik, vagy nagyobb színháztermekbe óvakodik, máskor csendesen lezajlik pár tucat egyetemista plusz a résztvevők szeme láttára. Amatőr a szó jó értelmében, ennek megfelelően az ember bármire fel lehet készülve: olykor profi színházakat megszégyenítő produkciókat láthat, máskor elnézően mosolyog, ha a gyakorlatlanságból fakadó bénázásba ütközik. A legrosszabb esetben felkapja a vizet, amikor a bénázók még mondani is akarnak valami nagyot, mondjuk a szeplőtelen fogantatásról. Na ez utóbbira nem volt példa az idén: e sorok írója egyszer elaludt ugyan, de hogy melyik előadáson, azt fedje sűrű homály. (Amúgy fedte is.)

Viszont pozitív meglepetésből több is akadt: például a párizsi Théatre de l’Océan másfélórás, kétszemélyes abszurdja, ami két munkába feledkezett adminisztrátornőről szólt, akik halálos duzzogáspárbajt rendeztek egy darab radírért, melynek végül áldozatául esik az asztal, a szék, a szobanövény, a radír, végül maguk a szereplők is. A Veszprémből szalajtott gimnazisták is meglepően jól teljesítettek: az aprólékos műhelymunka elemei ugyan itt-ott kilátszódtak a néhány pszichiátrián dekkoló elmehunyt előtörténetét elmesélő előadásból, de az ezzel együtt is kifejezetten élvezetesre sikeredett.

Az idén román, belga, francia és magyar csapatokat felvonultató FTUF-ön minden évben színházi képzéseket is tartanak annak, aki az éjszakai tivornyázás után erre még érez magában hajlandóságot. Az improvizációt tanító francia Richard elégedetten közölte velem, hogy tizenegy fő vett részt a műhelyén, ami elég szép eredmény ahhoz képest, hogy előző este a szálláson éjjeli egykor a résztvevők élcsapata még a Soltis Színház Magyar Elektrájának drámai kardalát zengette, miszerint: „Mennyivel inkább késik az Úristen az büntetéssel, annyival inkább keservesebben ostoroz”.

Lehet, hogy ez a másnapra vonatkozott.