Rakjunk tévét a kotlós fölé!

Tanyavilág 2006-2008 címmel nyílik időszaki kiállítás március 19-én a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, ahol több mint száz szociofotó mutatja be hitelesen a tanyavilágban élők drámáját, a hódmezővásárhelyi tanyavilág pusztulását. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Fotóművészeti Tagozatának kiállításán neves fotóművészek csodálatos alkotásain keresztül pillanthatunk be a tanyai létforma elmúlásába.

– A néprajzi és gazdálkodási értékeket már hiába keresték – írja Szenti Tibor író, néprajzkutató. – Amit találtak, az az életmódkutatás legújabb fejezete: pótolhatatlan szociofotók, amelyben a pusztuló, „tanyátlanodó” tájban idős, magára maradt emberek küzdenek a fönnmaradásért. Az ő attribútumuk a málló falú ház, a tanyavégén fölmeredő – magasfeszültségű áramot szállító, dróthuzalokat tartó, gigantikus vastraverzek árnyékában eltörpülő –, kiapadó gödrüket kémlelő kútgémek. Ugyanígy az udvaron a műanyag kerti székek, rozsdás vaságy, a használaton kívül, a gazba süppedő régi parasztszerszámok, és az elhagyott autógumi, vagy a kotlóborítónak használt tévékészülék üres váza.

A néprajzkutató megemlíti, hogy a tanyákon élők emberi drámáit látva, Kresz Albert három éven keresztül mintegy harmincszor tért vissza erre az ősi, kihaló tájra. Lelkét a földre szorította és hallgatta a lentről hozzá szóló, elhaló hangokat. A tájból kiindulva, kameráján keresztül láttatta e világ önfelszámolódó végvonaglását. A kocsirom, a szétvert búbos kemence, a törött bútorok, a pár nélkül maradt öregek, a lovukban társra talált emberek arcán mint a lemenő nap bakacsinba öltözött, utolsó alkonysugara fölrémlett a derűvel keretezett szomorúság, s mindez együtt azt a világot tükrözi számunkra, amelyet az vesz észre, aki hozzájuk lehajol.

Az alkotók között találjuk Kresz Albertet, Benkő Imrét, Dozvald Jánost, Dömötör Mihályt, Eifert Jánost, Fejér Istvánt, Gránitz Miklóst, Horváth Dávidot, Kunkovács Lászlót, Módos Gábort, Oravecz Attilát és Siklós Pétert.

A kiállítás április 19-éig tart nyitva.