A Nemzeti Filharmonikusok Sztravinszkij-estje

Ezen az estén csupa Sztravinszkij-mű hangzik el, köztük – szokatlan módon – három zongoraverseny. A versenyművek szólistája a finn Olli Mustonen lesz, aki – az est karmesteréhez, Kocsis Zoltánhoz hasonlóan – nem csupán zongoraművészként tevékenykedik, hanem dirigál és komponál is. A most elhangzó darabokat mintegy tizenöt évvel ezelőtt lemezre is vette, Vladimir Ashkenazy vezényletével.

A három zongoraverseny közül az elsőnek az a különlegessége, hogy – a nagybőgők kivételével – egyáltalán nem szerepelnek benne vonósok. A második, a Capriccio a teljes szimfonikus zenekart felvonultatja, és címéhez híven, a játékos elemek dominálnak benne. A harmadik, a Movements harminc évvel később, 1959-ben keletkezett, és arról tanúskodik, hogy a hetvenes éveiben járó Sztravinszkij, mint életében annyiszor, ismét jó néhány lépéssel előrébb járt, mint közönsége.

A hangverseny mindkét félideje a zeneszerző legrövidebb kompozíciójával, a mindössze félperces, két trombitára írott Fanfárral indul, a zongoraversenyek mellett pedig megszólal a Cirkusz-polka és a norvég népdalokat feldolgozó Négy norvégos is.