Kocsis Zoltánék megmenekültek

Jövő hét keddig még ott lebeg a pallos a Nemzeti Filharmonikus Zenekar (NFZ) fölött, amely ugyan nem az egész együttest semmisítené meg, de a tavalyi költségvetést szabná 15%-kal rövidebbre. Ha ez megtörténne, akkor az NFZ dolgozóinak bére 25-30%-kal csökkenne, 26 vidéki hangverseny maradna el, köztük a martonvásári Beethoven-koncert is.

Kovács Géza, az NFZ főigazgatója vette a bátorságot, és az elé tolt, 15%-kal csökkentett állami juttatást tartalmazó közhasznúsági szerződést egyszerűen nem írta alá. Nem kevesebbel játszott, mint a fejével. Ugyanis Bulgáriában és Csehországban például ma már nem intézményvezetők az általános válságban makacskodó főigazgatók.

Hiller István azonban segítő kezet nyújtott, s biztosította a főigazgatót, hogy valahonnan és valahogyan visszapótolják a hiányzó 15%-ot. A miniszter erre szavát adta, s megígérte, hogy jövő hét keddre mindent lepapíroz, Kovács Géza valamennyi szerződés aljára bátran odaírhatja a nevét.

Ez már csak azért is üdvös, mert kis hazánk egyik (egyetlen?) valóban exportképes terméke a kultúra, melynek töretlen minősége fenntartásában különösen fajsúlyos szerepet vállalnak a magyar komolyzenészek.

Kocsis Zoltán az NFZ főzeneigazgatója – mint ahogyan a Szabad Földnek adott, április 24-én megjelenő interjúban is – hangsúlyozta: egyelőre a kultúránkon nem nevetnek külföldön, kár lenne elkótyavetyélni ezt is. A jövő évi koncertek megtervezésekor is figyelembe kellett venni, hogy a költségvetés mit enged meg. Azonban kevésbé takarékos produkció és mindenképpen igen nagy kihívásokat állító vállalkozás lesz a jövő évadban Schönberg Mózes és Áron című operájának koncertszerű előadása. – Ha ezt sikerül hibátlanul megvalósítanunk, akkor azt hiszem, mindent el tudunk játszani – állította Kocsis Zoltán. (A jövő évi évadról és bérletvásárlásról bővebben a www.filharmonikusok.hu honlapon olvashatnak.)

A pénzügyi válságban és az általános recesszióban a Nemzeti Filharmonikusokra nagy munka vár, ugyanis a zenekar különös hagyomány örököse. A 20. század magyar történelmében a nemzeti filharmonikusok mindig menedéket nyújtottak a léleknek. Koncerteztek már fűtetlen, fagyos teremben a második világháború után, amikor még a romeltakarítás éppen hogy megkezdődött, és tették ezt 1956. október 31-én is – akkor ugyan már Állami Hangversenyzenekar néven –, ha mást nem is, de lelki támaszt és menedéket nyújtva a közönségnek. Az előttünk álló években, úgy tűnik, erre ismét szükség lesz.