Nagy Bandó hajléktalanokat buzdított

A szerény jövedelmű és a közveszélyes munkakerülő fogalmakat – ha fogcsikorgatva is – még elfogadta a volt rendszer. Hajléktalanokat, mélyszegénységben élőket azonban nemcsak az utcán és a hírekben, hanem még a szociológiai kutatásokban sem tűrtek meg: a szegénység tabutéma volt. Az egy éve elhunyt Kemény Istvánt, a magyarországi cigányság helyzetének elismert kutatóját például – aki 1970-ben elsőként mondta ki Magyarországon, hogy a tömeges szegénység és szociális problémák igenis léteznek – előbb eltiltották a publikálástól, majd gyakorlatilag emigrációra kényszerítették. Munkája azonban mégsem veszett kárba: tanítványai Solt Ottília vezetésével 1979-ben létrehoztak egy civilszervezetet, a Szegényeket Támogató Alapot (SZETA). A mozgalomhoz csatlakozók pénzt, ruhát gyűjtöttek, segélycsomagokat készítettek, az alap javára kulturális rendezvényeket szerveztek, így vált a SZETA a demokratikus ellenzék legjelentősebb mozgalmává.

Jakab Ernőre jócskán ráfért volna a segítség abban az időben: a volt állami gondozott fiatalember egy évtizeden keresztül szükséglakáson, munkásszállásokon, de sokkal inkább az utcán élt, és erről sokáig még csak nem is beszélhetett. 1989-ben a Magyar Televízió Hírháttér műsorában készült vele egy interjú, ahol elsőként vallhatott őszintén életkörülményeiről. Húsz év után a Visszajátszásban idézi fel az akkori időket. Hegyesi Gábor szociális munkás annak hátteréről mesél, hogy a szociálpolitika miért nem vette tudomásul a szegénységet. Szociális ellátás ugyanis csak intézményes keretek között létezett 1989 előtt, ami a speciális problémákra nem jelentett megoldást. Kollégáival ezért – az akkori társulási lehetőségeket maximálisan kihasználva – kisszövetkezetet hoztak létre a speciális igények kezelésére.

Nagy Bandó András humorista egy 1989-es történetről mesél: több száz hajléktalan az ő buzdító szavaira gyűlt össze a Déli pályaudvaron demonstrálni. Legyetek délben a Déliben! felszólítással tett közzé egy kiáltványt, s legnagyobb meglepetésére a pályaudvaron több száz ember fogadta. „Mi is emberek vagyunk!” – demonstráltak jogaikért a fedél nélküliek, akik a hivatalos szociálpolitika szerint valójában nem is léteztek. Nagy Bandó kezdeményezése – orvosi vizsgálatot és ideiglenes elszállásolást harcolt ki az utcán élőknek – akkor rövid távú megoldást jelentett, A hajléktalanság és a mélyszegénység kezelésére azonban bő két évtized elteltével sem született kielégítő megoldás.
 
Visszajátszás, 16. rész: A kilyukadt háló, április 20., 23 óra 10 perc, m1