Pálffy István bérmunkát vállalt!

– Hányadik alkalommal vezeti az Aranyág című jótékonysági műsort?
– Öt éve kértek fel először. Mivel évente két alkalommal, anyák napján és karácsonykor kerül képernyőre az Aranyág, így eddig tízszer láthattak a nézők ezekben az adásokban.

– Melyik volt a legemlékezetesebb?
– Mindig az, amelyik kiemelkedő eredménnyel zárul. Anyagi felajánlásokat kérünk a nézőktől, vagyis pénzt gyűjtünk, s a műsor sikerét azzal tudjuk lemérni, hogy mennyi a végösszeg. Előfordult már, hogy húsz milliónál is több pénzt adtak össze az emberek.

– Amit beteg és mozgássérült gyerekek gyógyítására, illetve ápolási helyeik korszerűsítésére fordítanak. Ezek a célok megnyitják a pénztárcákat?
– Az Aranyág azt bizonyítja, hogy létezik társadalmi szolidaritás. Mindig vannak olyan emberek, akik nem sajnálnak pár ezer forintot nemes célokra. Azt, hogy az egészségügyet segíteni kell, senki nem kérdőjelezi meg.

– Adakozás tekintetében is érezhető az elszegényedés?
– Természetesen. A kispénzűeknek már egy-két ezer forint is számít. Ennek ellenére támaszkodhatunk rájuk, ha nem is olyan mértékben, mint régebben. Hál’ istennek, vannak még cégek, melyek felelősen értelmezik a társadalmi szerepvállalást, és némelyikük jelentősebb összeget tud adni. Ez persze nem egyenlíti ki a veszteségeket. Tapasztalataink szerint a civil társadalom helyét nem válthatja fel az üzleti, vállalkozói szféra, csupán erősíthetik egymást.

– Milyen lesz a mostani műsor?
– A jubileumi adással – ezúttal mindkét csatornán – egész estés kikapcsolódást kínálunk. Több mint száz művész vállalta a közreműködést, természetesen fellépti díj nélkül. Így lehetséges az, hogy az Aranyág alacsony költségvetésű műsor, holott egy ilyen produkció a kialakult gyakorlat szerint sok millióba kerülne, jóval többe, mint amennyit a nézők adományként felajánlanak.

– Készül az ünnepi adásra?
– Amint említettem, nagyon sok a fellépő, nekem pedig ismernem kell a tevékenységüket, a produkcióikat. A műsorszámok között rövid interjúk, beszélgetések lesznek, ezekre nyilván készülni kell. Egyébként mi, műsorvezetők (az m1-en Novodomszky Éva és Pálffy István, az m2-őn Veiszer Alinda és Galambos Péter – B. T.) is ingyen végezzük a munkánkat, az alapítványt illeti a gázsink.

– Máskor is tesz ilyen gesztust?
– Gyakran van rá példa. Könyveim kapcsán sokfelé hívnak az országba, szívesen megyek iskolákba, könyvtárakba rendhagyó órákat tartani, s ilyenkor nem fogadok el honoráriumot.

– Egyébként legendák keringenek a televíziósok horribilis fizetéséről…
– El kell oszlatnom ezt a tévhitet. A közszolgálati televízióban dolgozók fizetése egyáltalán nem magas. Persze léteznek különböző produkciós szerződések, műsorkészítők, beszállítók, de hogy ott milyen pénzek forognak, arról nincs tudomásom.

– Önnek a szemére vetették már, hogy sokat keres?
– Ez elég gyakran megtörtént. De az ilyen  támadásokkal nem foglalkozom.

– Könyvíróként is bemutatkozott már. Folytatja a sorozatait?
– Borkalauzaimon kívül Horvátországról, Erdélyről, Csehországról és Szlovákiáról írtam útikönyveket, most pedig hazatérek Magyarországra, vagyis néhány itthoni városra és környékére irányítom rá a turisták figyelmét. Az első kötet a kaposvári régióról szól, majd Hódmezővásárhely, Szekszárd és Sopron következik. Mindezekkel az a szándékom, hogy a belföldi idegenforgalom fellendüljön, hiszen megannyi csoda vesz bennünket körül, melyeket érdemes felfedezni. Tulajdonképpen „bérmunkában” készülnek a kézirataim, melyeket az illetékes önkormányzatok, illetve kistérségek vásárolnak meg és egységes arculattal jelentetnek meg.

– Most, hogy ritkábban láthatjuk a televízióban, több ideje jut a könyvírásra?
– Nem kevesebb a munkám, hanem más jellegű. Befejeztem a híradózást, ami 24 órás jelenlétet igényelt. Kegyetlen a napi igénybevétel, hiszen én nem csak a súgógépről olvastam fel a híreket, hanem elmélyültem a rám zúduló híráradatban: olvastam, szelektáltam, szerkesztettem az anyagokat. Amikor letettem a lantot, nem győztem levegő után kapkodni.

– Nem lehet lazábban venni ezt a missziót?
– Jól mondja: misszió, nekem az volt. Lehet adás előtt egy órával is beesni a stúdióba és súgógépről felolvasni a híreket. Napközben pedig uszodába járni, tesztautókat próbálgatni, szórakozni – ez is egyfajta viszonyulás a híradózáshoz. Csakhogy tőlem távol áll.

– A Panoráma testhezállóbb?
– Időközben elsajátítottam a külpolitikai újságírás alapjait, Európa-szakértő szakon diplomáztam. Megbíztak az MTV külföldi tudósítói hálózatának kiépítésével, de ez végül költségvetési okok miatt nem valósult meg. Megkaptam a Panoráma műsorát, ami ugyan hetente egyszer jelentkezik, de három-négy napos előkészítő munkát igényel. Nem áll távol tőlem ez a terület, hiszen korábban is gyakran forgattam külföldön, főként az Európai Unióban.

– Végezetül nem hagyhatom ki a kérdést: hol tart a Friderikusz Sándor ellen indított bírósági pere?
– Nem tudom. Kérdezze meg az ügyvédemet...

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik az Aranyág több fellépőjének képgalériája!