Csepregi Éva nem titkolózik tovább!

Bizony, régen volt már, amikor Csepregi Éva Stockholmban rácsodálkozott arra, hogy Koós János zsákszámra vásárolt a nálunk akkor még ismeretlen eldobható pelenkából újszülött kislányának, Rékának. Mindez 1973-ban történt, amikor az énekesnő a Kócbabák tagjaként, mellesleg a Chinoin Gyógyszergyár titkárnőjeként a Paradicsomban érezte magát a svéd főváros utcáin bóklászva. Bevallja, megszédült a káprázatos árukínálattól, de egy fillérje sem volt, hiszen a napidíját itthon kapta forintban, s nem bizonyult dörzsöltnek ahhoz, hogy valutát csempésszen. Tíz évvel később a Neoton Família japán turnéján viszont már annyi pénze volt, hogy nem okozott gondot a bevásárlás.

 Csepregi Éva Napraforgó című, önéletrajzi kötete persze nem arról szól, mikor, mennyi pénzt költött a fellépések után, sokkal inkább bemutatja, miként lett a két hónaposan éneklő csecsemőből az ország egyik máig népszerű popsztárja. Igaz, édesapja orvosnak szánta, de ő inkább a rádióból tanult, főként Koncz Zsuzsa-dalokat énekelt, háta mögött a Sztereó együttessel, alkalmanként 250 forintos fellépti díjért.1972-ben pedig Babits Marcellinával és Fábián Évával kitalálták a Kócbabákat, s elindultak a Ki mit tud?-on úgy, hogy másnap a matek érettségi várta. A Kócbabáknak futott a szekere, énekeltek Szécsi Pál lemezén, s önálló műsoruk volt a Csóri Csuka Csárdában.

A Komszomol kifogásolta a miniszoknyáját
Persze 1973 nem csupán Koós Réka eldobható pelenkái miatt volt érdekes Csepregi Évának: ezen a nyáron ajánlott közös munkát Pásztor László, a Neoton együttes vezetője. Jártak Olaszországban, a Szovjetunióban. Az 1976-os kijevi koncert emlékezetes marad: a bulin valaki megjegyezte, hogy a lányok szoknyája túl rövid, túlságosan is riszálják magukat a színpadon, s ez ellenkezik a szocialista erkölccsel. Az oroszul jól beszélő Pásztor László elküldte az illetőt a francba, de kiderült, hogy a Komoszomol egyik helyi vezetője védte a szocialisa erkölcsöt. Ezután évekre kitiltották a Neotont a Szovjetunióból.

A Kócbabákkal és a Neotonnal eltelt néhány év, amikor dr. Erdős Péter, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat popmenedzsere ABBA-feelingbe mártotta az együttest, amely Neoton Família néven 1979-től tarolni kezdett a diszkóműfajban. Tíz év alatt ötvenmillió forintot termeltek az MHV-nak, s volt olyan esztendő (1984), amikor egymillió kazettát és lemezt adtak el. Igaz, ebből ötszázezret a nagy sláger, a Sandokan című kislemez jelentett. 1980-ban ötször jártak Spanyolországban, egy fesztiválon százezer ember előtt játszották a Don Quijote-t és a Santa Mariát. Madridban bikaviadalra is elvitték az együttes tagjait, akik a díszpáholyban kaptak helyet, ahová a viadal végén a torreádor feldobta a kalapját, benne a bika levágott fülével. A kísérő megjegyezte, hogy illik némi készpénzt a kalapba tenni és úgy visszaadni a matadornak. Volt is kaparászás a zsebekben, s Csepregi Éva úgy emlékszik, rajtuk aztán nem gazdagodott meg a bikaölő...

Gázsi helyett túlsúlyt kaptak a repülőgépen
Ebben az évben megjárták Kubát is, s ekkor mehettek először Japánba, ahol olyan számítógépes szolgáltatás várta őket, amely napra készen mutatta, mennyi fogyott a lemezükből. Az énekesnő megemlíti azt is, mennyire szokatlan volt a zenekar tagjainak, hogy ő szerepelt a legtöbbet a sajtóban, őt sztárolták a leginkább. Szerinte a kitüntető figyelem a szőke hajának szólt, ami különlegességnek számít Japánban.

A tokiói promóciós út egyetlen élő hangversenyt is hozott a konyhára, ezt a szovjet nagykövet meghívására adták a rezidenciáján. Gázsit ugyan nem fizettek, de azt mondták, cserébe annyi túlsúlyt vihetnek a hazafelé tartó Aeroflot-gépre, amennyit csak akarnak.

Kovács Katinak nem kellett a Neoton
1981 nyarán 42 két koncert várt Japánban a Newton Family-ra. Hatalmas sztárok voltak, egyágyas szobában laktak a legjobb szállodákban, a koncertek előtt mindegyikükkel megbeszélték, mit szeretnének enn-inni a fellépések előtt, s valamennyi helyszínen terített asztalok várták őket a megrendelt finomságokkal.

Kovács Kati évekkel később mesélte el Csepregi Évának, hogy őt is megkérdezte Erdős Péter, eljönne-e a Neotonba, de mint kiderült, Kovács Kati nem vette jó néven az ajánlatot, úgy gondolta, szólistaként sikeresebb utat járhat be. Tehetségéhez méltatlan feladatnak tartotta, hogy – miként Csepregi emlékszik – „elsüllyedjen” egy zenekarban. Nemet mondott Szűcs Judit is, Eszményi Viktória pedig azért nem vállalta a felkérést, mert gyermeket várt. Végül Erdős doktor az egyik Váci utcai fodrászatban megszólított egy gyönyörű fodrászlányt: „Mondja, kislány, tud maga énekelni?” Másnap pedig már ott volt a Neoton próbáján a tizenhét éves Lukács Erzsi, akinek az útlevelében a magasságához ez volt beírva: növésben...

Yamaha-nagydíj tízezer dollárral
1982-ben azonban még nem mehetett Japánba a Family-vel, mert csak Csepregi Évát hívták meg a Yamaha Fesztiválra a Time Goes By (Holnap hajnalig) című dallal. Az együttes nem örült, hogy Csepregi szólóban, pontosabban csak Végvári Ádámmal lép fel, de Erdős alkut kötött a zenekarvezetővel, Pásztor Lászlóval: ha Csepregi és Végvári Ádám megnyeri a nagydíjjal járó tízezer dollárt, ezt a pénzt felajánlják a dal szerzőinek. Ádám és Éva nyert, aminek eredményeként a Newton Familyt meghívták a következő évi Yamaha Fesztivál gálájára egy negyven perces koncertre.

A Napraforgó persze nem elsősorban a Neoton együttes története, hanem Csepregi Éva magánéleti fordulóinak eseménylistája is. Ízléssel és mértékkel idézi élettársi kapcsolatát dr. Erdős Péterrel, akinek halála után Csepregi Évának szerelemmé nőtt az Edinburgh-ban élő skót zeneszerzővel, Bob Heatlie-vel való barátsága. Szerelmükből született David Heatlie, akit máig az énekesnő nevel, s aki Éva zenekarának a dobosa.

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!