Letüdőzik a nagybácsi hamvait

Példásan kézben tartott előadás a szegedi Balta a fejbe. A néző arra is kíváncsi, hogy a vérgőzös história végén ki marad talpon, de ezen túl is jó előadás Tasnádi Csaba rendezése. Az ifjú, ámde meglehetősen szerencsétlen Richárd gazdag, de nehezen elviselhető családjában nem találja helyét, a felgyülemlett feszültséget drogozásban és csoportos erőszakban igyekszik levezetni, azonban a pénz szűk keresztmetszetnek bizonyul. A helyzet végül oda fajul, hogy számító és kisstílű barátja tanácsára bérgyilkosokat fogad még el nem halálozott rokonságának kiirtására.

A szegedi előadásban tíz színész foglal helyet a színpad két oldalán, míg a színpad másik két oldalán a nézők osztoznak. A két irányba történő játék eleve nagy fegyelmezőerő, s a folyamatos jelenlét erre még rádob egy lapáttal. A rövid színváltozásokat Ladányi Andrea koreográfiái töltik ki, amelyek görcsös, ismétlődő mozdulatsorok újrázásából állnak.

A színészgárda egyenletes teljesítményt nyújt. Kivétel nélkül mindenki egységes stílusban játszik – ami Szegeden korántsem magától értetődő –, s szinte mindenki azonos súllyal van jelen a színpadon, aki meg nem, annak is megvan rá a jó oka. A Richárdot játszó Barnák László eleinte kicsit háttérbe szorul az intrikus Bucit adó Egger Géza mellett, de hamar magára talál, s az egyensúly a helyére billen.