Nóta szólt három éjjel, három nap

A tarhonyás hús, babgulyás és pörkölt körül egyébként rengeteg önkéntes sürgölődik, hiszen idefent, a Bezerédj-kastély parkjában legalább akkora a tömeg, mint odalent a fellépőknél. A három nap alatt a fellépőkkel együtt több ezer ember fordult meg Győr-Ménfőcsanakon.

Gangl András például, ha éppen nem serceg az olaj a sült kolbász alatt, leugrik a pincébe énekelni. Ő, aki a rendezvény egyik segítőjeként a kórusokkal tartotta a kapcsolatot, most pedig egyszemélyes lacikonyhásként áll helyt a sátorban, a Győrszabadhegyi Nótakör, a Szent Kereszt Templom Férfikórusa és a Száztagú Férfikórus énekeseként egyaránt mikrofonvégre kerül. Utóbbit hat faluból szervezte össze – csupán 15 tagja csanaki. Ennek legnyilvánvalóbb oka, hogy a többiek már beneveztek más módon: egy hónapja egész Ménfőcsanak énekel.

A templomi férfikar asszonyai jelesül úgy döntöttek, ők sem ülnek otthon tétlenül: rögtön alakítottak egy kart. Szól a Galambszívet örököltem, a Vásárhelyi promenádon, a Túl a Tiszán faragnak az ácsok… Győri Szabó József, Budai Ilonka, Krasznai Tamás, Györgyffy József, Kosáry Judit, Dóka Zsuzsa, Rugli Béla, Bősi Szabó László, Rigó Mónika, Jónás Alexandra, Bognár Krisztina torkából három éjjel, három nap május első napjaiban.

– A rekordkísérlet miatt egyébként szigorú előírás volt, hogy ugyanaz a dal négy órán belül nem szerepelhet. Előre be kellett kérnünk a listákat és volt, akitől más nótát kértünk – avat be a szervezés részleteibe Árvai Violetta. Barátnője, Kamocsárné Mező Szilvia pedig megtoldja: – Legalább megismerhettem számtalan újabb népdalt és nótát. Volt, amit Klimó Jutka beénekelt nekem a telefonba, mert errefelé nem tudtuk az általa énekelni kívánt dalokat. Hasonlóan Jánosi Magdihoz, akivel szintén dalos telefonos egyeztetéseink voltak.

A népdalok közül pedig egész csokrok hangzanak el: megismerem a galgagyörkieket és a kunságiakat is. Úgy tűnik, ahány tájegység, annyiféle kedvenc. – Miért jó a népdal és a nóta? Ha örülsz, jobban örülsz tőle. Ha meg bánatod van, enyhíti – véli Szilvia.

A mellettünk állók, hallom tovább szövik a gondolatot: szerintük is azért nagyszerű kincs ez, mert minden helyzetben, életkorban talál az ember magának valót. Érdekes „család” ez a nóta- és dalkedvelő társaság. Ahogy megtudom, a négy erdélyi vendég – Lőrinczi Károly, Bálint Veronika, Andacs Annamária és Andacs Piroska – például magától értetődően Invicséknél alszik.

Ahogy a szervezők is mondják; még se papírjuk, se plakátjuk nem volt, az ország túlsó végén mégis tudtak már a rendezvényről. Szájról szájra terjedt a hír, a több mint száz fellépő mind egymást nógatta. – Reméljük az ad hoc kórusok, nótakörök közül jó pár megmarad, hiszen olyan jó hangulatban próbáltak, olyan jó társaságok jöttek létre. Ha csak ennyit elértünk, már megérte – bizakodik Árvai Violetta.