Árvácskára lelt Kepes András (videókkal)

Csöre története szívbemarkoló. A szöszi kislány Móricz Zsigmond Árvácska című remekművének főhőse, találkozhattunk vele a mozikban is. Ranódy László alkotása mára a magyar filmtörténet klasszikus darabja. Ebben a produkcióban a címszerepet eljátszani különös szerencse és büszkeség. Czinkóczi Zsuzsa hatéves volt, amikor a jászszentlászlói tanyasi iskolában kiválasztották a filmesek a főszerepre. Sok ezer gyereket megnéztek már addig, de nem találtak megfelelőt. Attól a pillanattól kezdve, ahogy Czinkóczi „képbe került”, már lehetett tudni: igen, ő az! Amikor közölték vele, hogy a próbajátékát elfogadták, odahaza így kiáltott fel: „Sikerültem!”

Ettől kezdve megváltozott az élete. Tanító nénijével járt a forgatásokra, olyankor nála lakott a faluban, még az örökbefogadás lehetősége is szóba került. De Zsuzsa nem akarta elhagyni a családját, s a megszokott világot a tanyán, holott villanyt és fürdőszobát a filmezés előtt nem is látott. Ám semmi sem tudta elcsábítani. Aztán jöttek sorban a filmek, legtöbbször Mészáros Márta foglalkoztatta. A Napló-trilógia idejére Czinkóczi is felnőtt, alakításairól nemzetközi fesztiválokon hozsannáztak. Megint csak nem kápráztatta el a siker: élvezte a reflektorfényt, de utána sietett haza. A színésznővé érett fiatal lány közben gyereket szült, méghozzá tizenhat évesen. Ezen jó ideig csámcsogott a sajtó, de mint tudjuk, minden csoda három napig tart. Aki végig kiállt mellette, az Mészáros Márta volt, még azt is elintézte, hogy felvegyék a Színművészetire, de Zsuzsa nem élt a lehetőséggel.

Hogy miként is értékelhető a múlt ennyi idő távlatából? Czinkóczi Zsuzsa kecskeméti otthonában erről is mesélt Kepes Andrásnak a riportfilm forgatásakor. Mindig nagyon reálisan látta önmagát, az életét. Neki gondoskodni kellett a családjáról, a gyerekéről, főként attól kezdve, miután elhagyta a férje. Nem tehette meg, hogy bizonytalan színészi munkákból tengődjön, vagy beálljon valamelyik társulathoz sereghajtónak. Amikor hívták filmezni, elutazott a fővárosba, majd a munka végeztével hazatért, s minden visszazökkent a régi kerékvágásba. Mindig megtalálta a számításait. Fia már felnőtt, neki is sikerült új társat találnia, akivel boldog. Házfelügyelői tennivalói mellett szerény takarítócéget működtet. Kecskemét környékén épül a házuk.

Kepes András nem először találkozott Czinkóczival. A nyolcvanas évek elején a Stúdió számára forgatott riportot arról a kettős világról, ami Zsuzsát az idő tájt jellemezte. Miközben a cannes-i filmfesztiválon a legjobb női alakítás díját ítélték neki, ő egy kecskeméti barakknegyedben sanyarú körülmények között nevelte újszülött gyermekét. Erről most is csak azt tudja mondani: nagyon boldog volt akkor. Azért akart elbújni a média érdeklődése elől, mert szégyellte a körülményeket. És valljuk be azt is, nem mindegyik újságíró volt megértő, jócskán születtek ellenséges hangvételű tudósítások is. Kepes műsorára felkapta fejét az ország, és szerencsére a kecskeméti városvezetés is: nem sokkal utána segítettek a „művésznő” lakásgondjainak megoldásában.

A Különös történetek utolsó epizódjának nem véletlenül ez a címe: Mit ér a tehetség? Czinkóczi Zsuzsa életpéldája mellett megismerhetjük Rátai Dánielt, aki tizenkilenc évesen a fiatal tudósok versenyén a hagyományos PC-ket térbeli megjelenítésre képessé tevő, olcsó eszközével hat díjat is begyűjtött. Hogy mi történt azóta vele és a találmányával, aa műsorból az is kiderül.

Különös történetek, június 9., 21 óra 10 perc, m1

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériák!

Tekintse meg videónkat, melyen Kepes András Czinkócziról, Czinkóczi Zsuzsa pedig Kepesről beszél!