Az elnök felesége beleszól

– Könyvében az elnököket és elnökfeleségeket együtt mutatja meg. Miért érezte fontosnak, hogy az elnöki párokról közös portrét fessen?
– Számos könyv van az amerikai elnökökről, s majdnem ugyanannyi az amerikai first ladykről. Amerikában komoly szerepe van a first ladynek: Eleanor Roosevelt például óriási szerepet játszott a 12 Roosevelt-év alatt, ő inspirálta a férjét arra, hogy az amerikai feketék emberi jogait rögzítse, melynek egyik csúcspontja a mostani választás eredménye. Az amerikai történelemben az elnökséggel mindig két embert társítanak: az elnököt és a feleségét. Más országokban nem tanulnak az elnökfeleségekről – nálunk igen.
Csaknem négyszáz interjút készítettem, köztük az összes élő elnöki párral is. Éreztem, mekkora az előnye egy olyan elnöknek, akinek erős, intelligens, bátor partnere van, aki mer őszinte maradni. A könyv végül szórakoztató olvasmánnyá vált, de egyetemi jegyzetként is használják.

– A magyar kötetben már az új elnöki párról, Barack és Michelle Obamáról is olvashatunk.
– Barack Obama megválasztása hatalmas esemény – végre, 250 év után van egy fekete házaspár a Fehér Házban! Michelle Obama nem akar magának akkora szerepet, mint Hillary Clinton, nem az egyenértékű politikai karrier az ambíciója. Nagy dolog, hogy a chicagói körülményei dacára a Harvardra és a Princetonra járt, de most anya és feleség – ezt is várjuk el tőle. Ugyanakkor ők egy nagyon modern pár, nincs a kapcsolatukban formalitás, tükrözik a modern kor viszonyrendszerét – s a tapasztalataim azt mutatják, hogy azok az elnöki párok voltak igazán sikeresek, akik maguk is kifejezték azt a társadalmi hangulatot, amelyben éltek.

– A kötet előszavában úgy fogalmaz, hogy a hatalom, a szerelem és a házasság keresztútján álló párokról lesz szó – mindenképp különbözik a házasság és a szerelem a politika világában?
– A könyvben górcső alá vett kapcsolatok igazi házasságok, melyek szerelemmel indulnak - a kérdés az, hogyan lehet az életben két ekkora ambíciót összeegyeztetni. Mert ha nincs meg mind a két emberben százszázaléknyi ambíció, akkor nem sikerül a Fehér Házba érni. Próbálom emberként ábrázolni ezeket a politikai szereplőket, mert gyakran csak kétdimenziós ábrázolásokat kaptunk róluk eddig. Láttam, mennyivel komplikáltabbak és érdekesebbek, mint amilyeneknek a médián keresztül láthattuk őket, amelynek a mélyebb összefüggésekre nem marad ideje. Szerintem a könyvemben még szimpatikusabbak is – próbálnak nagyon jól szerepelni a nép előtt. Tudom, hogy Magyarországon nagyon cinikusak az emberek, ha a politika kerül szóba, de a nők a Fehér Házban nagyon pozitív szerepet játszottak eddig.

– Az első pár, Edith és Woodrow Wilson esetében azt írja, a szerelem hátrányára volt a politikai karriernek…
– Woodrow Wilson esete arra lecke, hogy ne keverjük a lázas szerelmet az elnökség kérdései közé. Amerika népe azt akarja, hogy ő legyen a fő helyen az elnöki pár életében, ne pedig egymás. Jobb, ha ezek a házasságok már kidolgozták a komplikált ügyeiket, mire a Fehér Házba kerülnek.

– Mennyire befolyásolta a könyve megírásában az, hogy férje, Richard Holbrook révén ön is közelről láthatta a politika működésmódját?
– Ha nem ő a férjem, talán nem ilyen szempontból írom meg ezt a könyvet. Rajta keresztül jobban megismerhettem ezeket az embereket, s látom, mennyit próbálkoznak, mennyire igyekeznek megfelelni a szerepüknek.

– Min dolgozik most?
– Most fejeztem be a hetedik könyvemet, A nép ellenségei a címe: memoárban dolgoztam fel a szüleim ÁVO-dossziéját. Az AP és a UPI tudósítóiként az utolsó független újságírók voltak a vasfüggöny mögött, 1955-ig ők adták az összes hírt a Nyugatnak. Hatéves koromban letartóztatták, és kémkedésért ítélték el őket. A forradalom előtt amnesztiát kaptak, visszatértek munkájukhoz, tudósítottak a forradalomról. 1957-ben Bécsben telepedtünk le, s megnyerték az összes amerikai sajtódíjat –  a díjakért mentünk, s végül ott is ragadt a család.

Forrás: Itthon magazin