Kerülendő?

Bár jövő idejű alaksor igeragozásunkban csak a kijelentő módban van azáltal, hogy a jelen idejű alak jövő időt is kifejezhet, azért a régi nyelvben éltek jövő időt kifejező -and, -end jeles igealakok, s effélék tréfás, szatirikus ízzel előfordultak még a XIX–XX. században is. „Kari, / Vigyázz! / Kedved majd követendi gyász”, írta például Petőfi A tintásüveg című versében. Napjainkban azonban az -and, -end időjel már nem játszik különösebb szerepet nyelvünkben, leszámítva a belőle alakult ­andó, -endő képzős beálló melléknévi igeneveket, tehát éppen azokat, amelyek használhatósága felől olvasónk érdeklődik.

Ezzel a használhatósággal alapjában véve nincs különösebb baj. Némelyik -andó, -endő már tökéletesen beépült a nyelvbe, mégpedig úgy, hogy a vele alkotott szavunk főnevesült, mint az ’ember’ jelentésű halandó vagy az ’elvégzésre váró dolgot, munkát jelentő’ teendő. De jelzős szerkezetekben is teljesen szabályszerű és kifogástalan az -andó, -endő képzős melléknévi igenevek használata, pl. felhasználandó anyag, eldöntendő kérdés stb. Tömörségük miatt szükség is van rájuk, hiszen nélkülük pl. a megindítandó folyóirat kifejezés jelentését csak ilyen nehézkes körülírással adhatnánk meg: ’az a folyóirat, amelyet meg kell indítanunk, illetve amelyet meg akarunk (vagy meg fogunk) indítani’.

Talán állítmányként való használatuk kelthet bennünk olykor némi ellenérzést azáltal, hogy ezek az -andó, -endő képzős állítmányok olykor ridegek, hivatalos(kodó) ízűek, és személytelenségük miatt is ellenszenvesek. De hogy hibás volna egy-egy ilyenféle utasító mondat: „Az eset sürgősen kivizsgálandó!”, „Használat után eldobandó!”, azt nem mondhatjuk ki. Akinek nem tetszik, ne használja!

A régebbi nyelvhasználatban gyakori volt, s újabban ismét eléggé terjed az -andó, -endő képzős igeneveknek célhatározói szerepben való használata. Egy példa: „az ügyet kivizsgálandó, különbizottságot hoztak létre”. Ez csakugyan mesterkélt, modoros egy kissé. Egyszerűbb, természetesebb volna így: „Az ügy kivizsgálására (vagy: kivizsgálása végett) különbizottságot hoztak létre.” De a további, kevésbé fontos észrevételeket elkerülendő, itt már be is fejezem mondanivalómat (vagy ha úgy tetszik, némi irodalmi ízzel: mondandómat).