Péterfy Bori: szexualitás és erőszak

– A Krétakör Színház és az Amorf Ördögök sajátos underground korszakát felváltotta a Nemzeti Színház és a Love Band. Tudatosan tértél vissza a fogyaszthatóbb előadásmódokhoz?
– Érdekes, hogy ez kívülről nézve így hat, mert ezek a változások egyáltalán nem arról szóltak, hogy fogyaszthatóbb dolgokat csináljak, mint eddig. A Krétakörnek egyszerűen sajnos, vége lett. Ezért hívott el Alföldi Robi a Nemzetibe játszani, én meg úgy gondoltam, kipróbálom. Az Amorf Ördögök meg egyszerűen elfáradt bennünk, ezért megújítottuk. Ezzel egy időben profilt váltott a Petőfi rádió és végre elkezdtek országos szinten játszani magyar underground zenét, és kiderült, hogy tetszik az embereknek.

– A dalaidból árad az erotika! Szerinted a mai egyetemista hogyan áll ehhez a kérdéshez?
– Minden normális ember életében fontos a szexualitás. Ez mindig is így volt és így is lesz. Szerintem Magyarország sajnos, nagyon prűd ország. Néha koncerten az egyik szerelmes számnál meg szoktam kérni a közönséget, hogy akkor most mindenki öleljen meg valakit, senki nem maradhat egyedül, csókolózzanak stb. Azonban sokszor azt érzem, hogy az emberek félnek egymás közelségétől. Próbálom átadni az energiát, hogy legalább abban a másfél órában engedjék el úgy igazán magukat. Ma a fiatalok sokszor nem is tudják, mi tenné őket boldoggá, mi az, amit szeretnének csinálni.

– Mit kellene szerinted tenni a fiataloknak, hogyan kellene élniük, hogy jobban érezzék magukat?
– Legyenek inspiráló, valódi céljaik, amit igenis megpróbálnak elérni. Lehet, hogy rossz példa, de megálmodtam egy klipet az ópiumos számhoz, hogy kirepülök az ágyban fekve az ablakon. Persze ehhez egy nagyjátékfilm költségvetése kellett volna. Tehát, ha az ágy nem fog repülni, akkor majd visszük mi. Vettünk egy kiságyat, és beraktuk a Dunába Kisorosziban, oda cipeltük a hatalmas téglákat, ahol olyan sekély a víz. És jött a vihar! Amikor kibújt a nap a felhők mögül, olyan fények lettek, hogy azt nem is lehetett volna szebben bevilágítani. És tessék, megcsináltuk százezer forintból! Azóta mindenki azt találgatja a YouTube-on, hogy milyen trükkel csináltuk meg azt, hogy a Duna közepén van az ágy.

– Látsz-e változást, különbséget aközött, amikor még te voltál a közönség, és ma, amikor te állsz már a színpadon?
– Szerintem az emberek alapvetően nem változnak. A szokások, a tudomány, a politika az, ami csomó dolgot változtat, de az embereket nem. Amikor én még gyerekként először voltam koncerten (a Bizottság zenekarén), akkor még kommunizmus volt, ami akkor a végóráit élte. A helyzet abból a szempontból volt egészen más, hogy a világról alkotott elképzeléseidet, gondolataidat viszonylag pontosan elárulta, milyen koncertre jársz. Tényleg volt mi ellen lázadni.

– A fesztiválkultúráról mi a véleményed?
– Vannak jobb és kevésbé jó fesztiválok. Rengeteg kalandunk van mindig, igazán sose lehet kiszámítani, hogy mi fog történni, milyen lesz az idő stb. Tavaly volt olyan, hogy a rajongóknak kellett kitolniuk a buszunkat a sárból, hogy elérjünk a színpadig, de olyan is volt, hogy előző nap derült ki, hogy valamelyik fesztivál bebukott és le kell mondani a bulit.

– Az egyik darabodnak, a Jégnek, aminek kicsit furcsa a kritikája, mert sokszor csak egy dologra fókuszálnak, a meztelenségre. Vulgaritást, magamutogatást emlegetnek.
– Majdnem mindenki meztelen ebben a darabban, mert ilyen a témája. Áldozatokról szól, meg olyan helyzetekről, amiktől az emberek áldozatokká válnak. Nagyon fontos kérdéseket tesz fel a darab, a meztelenség csak egy kifejezőeszköz. Az emberi létezés alapkérdéseit feszegeti. És ha már áldozatokról beszélünk, akkor az erőszak is elkerülhetetlen.
 
– Az igazi erőszak?
– Vannak jelenetek, ahol stilizáltan jelenik meg az erőszak, de van egy olyan, ahol tényleg eléggé megvernek engem. A rendezővel, Mundruczó Kornéllal együtt találtuk ki, hogy legyen egy olyan jelenet, ahol Rába Rolanddal megpróbálunk úgy játszani, mintha filmen játszanánk, aztán ezt megpróbáljuk estéről estére reprodukálni. Nem félek tőle, engem a színészetben ezek a dolgok érdekelnek leginkább.

– Feszegeted a határaidat, de mennyiben feszegeti magának a színház műfajának a határait, ha bekerül a darabba egy olyan jelenet, ahol a színész nem játszik?
-– Engem, mint nézőt, mindig az köt le a legjobban, ha a színész nem játszik, hanem létezik. Elég sok hasonló előadást láttam külföldön, és a megítélésük csak nálunk ennyire furcsa.

– Hogy bírják ezt a nézők?
– Hónapokkal előre nem lehet a Jégre jegyet kapni.
 
– Hihetetlen a családfád. Olyan kíváncsi lennék, milyen lehetett egy vasárnapi ebéd Áprily Lajos költővel?
-– Azt én sem tudom, mert már régen nem élt, amikor én megszülettem. De a családi történetek és a versei alapján csodálatos ember lehetett.

– Most min dolgozol?
– John Webster Amalfi hercegnő című darabját mutattuk be Balázs Zoltán rendezésében. Ez egy Shakespeare-korabeli  dráma, és mindenki meghal a végén.

Forrás: MOHA - Egyetemisták, főiskolások ingyenes magazinja