Sas József megvált szerelmétől

 A Sas leszállt. Véget ért a Mikroszkóp Színház direktorának sikersztorija. A Fővárosi Bíróság másodfokon jogerősen egy év felfüggesztett szabadságvesztésre és mellékbüntetésként 300 ezer forint megfizetésére kötelezte Sas Józsefet, miután bűnösnek találta húszmillió forintos adócsalásban és magánokirat-hamisításban. A vádirat szerint a színész, színházigazgató 1998 és 2001 között nem vallott be több tízmilliós jövedelmet és nem tett eleget adó-, illetve járulékfizetési kötelezettségének sem. Sas József mindvégig tagadta bűnösségét, s amint tudomást szerzett elmaradásairól, önrevízió során azonnal rendezte tartozásait. Miután egy színházigazgató nem lehet büntetett előéletű, a direktor még az ítélethirdetés napján lemondott, megvált legnagyobb szerelmétől.

Egyszer azt mondta, amíg a pénztárnál ott lóg a „Minden jegy elkelt!” feliratú tábla, addig nem adja fel a Mikroszkópot, melyet 1985 óta vezetett. Jövőre ünnepelhette volna direktorságának negyedszázados évfordulóját. Pedig eleinte – bármennyire is ambiciózus is – nem akarta vállalni, ő például Hofi Gézát, Verebes Istvánt és a Ludas Matyi egykori főszerkesztőjét, a „parabolás” Árkus Józsefet javasolta a Mikroszkóp igazgatójának, de mindegyikük nemet mondott.

Sas viszont beszállt. Marton Frigyes után. Amikor átvette a színház vezetését, Ruttkai Éva volt az egyik főszereplője a Sajtókabaré című műsoruknak, amelyben a színésznőt egy remegő lábú fiatal riporter faggatta, úgy hívták, Vágó István. Ez a színház azért kapta a Mikroszkóp Színpad nevet, mert nem színházszerű körülmények között működött, hanem színpadként. De ezen a színpadon színházat is lehetett játszani. Ők mutatták be először A pápa elrablása című darabot Bessenyei Ferenc, Velenczei István, Hacser Józsa és Zenthe Ferenc főszereplésével S hogy a Mikroszkóp az ő igazgatása alatt is mennyit tett hozzá a százéves magyar kabaré történetéhez, az kiderül Molnár Gál Péter: A pesti kabaré – A Mikroszkóp Színpad negyven éve című könyvéből. A színház táblás házak előtt játszott, műsorainak felvételeit szilveszterkor ötmillióan nézték, a Mikroszkóp fantomjával egyetlen kabarészínházként szerepelhetett a Pécsi Országos Színházi Találkozón, s jó néhány fiatal humoristát nevelt ki mikroszkopikus teátrumában.

Mostanában biztosan vannak álmatlan éjszakái Rózsahegyi Kálmán színiiskolája egykori tanársegédének. Sas József talán a politika áldozatának is tartja magát. Szerinte a kabaré úri műfaj, hab a tortán, de mindenkihez szól és pontosan tudta: a humoristákat is megosztja a politika. Az álmatlan éjszakák persze nem most kezdődtek: az első fokú ítélet tette lehetetlenné, hogy két éve levegyék a Kossuth-díjra felterjesztettek listájáról. Ez lett volna hetvenedik születésnapjának legszebb ajándéka. Abban bízott, ha a bíróság felmenti, utóbb még átveheti a legmagasabb kitüntetést.

Mindenesetre a társulata, melyben igazgató úr helyett Józsinak szólították, bizonyosan megrendült a lemondás hírére. Irodájának ajtaján ott volt a felirat: Mecénáskutató művész. Egyszer még azt is kiírta: „Kérjük tisztelt szponzorainkat, hogy a tumultus elkerülése végett kérjenek sorszámot a titkárságon.”

Kereste-kutatta a mecénásokat. Ha valamelyik előadásukra beült egy tehetős cég igazgatója, aki az előadás után gratulált a direktornak, Sas mindig megjegyezte: elkélne a támogatás. Sas Mikroszkópja önellátó volt, de állami támogatás nélkül ők sem létezhetnének. Az önellátás azt jelentette, hogy az irodája bútorzatáért műsort adtak a bútorgyártónak, fellépéssel „fizettek” a színpad feletti monitorokért, a jelmezeket is előadással hálálták meg a ruhagyárnak. Utazási irodáknál kijárta, hogy szponzorálják művészei családi nyaralását, s Körmendi Jánosnak, ha úgy tetszik, ő intézte el a Kossuth-díjat.

Mindez ma már nemigen számít. Sas Józsefet a bíróság ítélete talán végérvényesen ellehetetlenítette. Ma még nem tudni, megpróbál-e lábra állni, ott marad-e abban a mikroszkopikus színházban, melyhez makroszkopikus módon járult hozzá.

Ma még egy dolog biztos. a Sas leszállt.