Abszurdum

Egyik kereskedelmi csatornánk rövid idő alatt jelentős népszerűséget szerzett sorselemzőjének, életviteli tanácsadójának általam is kedvelt műsorát nézve-hallgatva nemrégiben egyszer csak a műsorvezető egyik idősebb férfi vendégének a következő mondatára figyeltem fel: „Pontosan azokat az embereket csaptam be, akik azt ad abszurdum nem érdemelték meg.”

KultúraGrétsy László2009. 07. 02. csütörtök2009. 07. 02.
Abszurdum

Nem azért kaptam fel a fejem ennek hallatán, mert az erkölcsi érzékem berzenkedett amiatt, amit mondott, illetve mondani akart, hanem azért, mert az életéről valló vendég az idézett mondatában, bizony, csapdába esett, a szótévesztés áldozata lett.

Mind az abszolút, mind az abszurdum idegen eredetű, de közkeletű szó, amelynek megfelelői a világ számos nyelvében megtalálhatók. Mindkettő latin eredetű. Az abszolút forrásszava a ’felmentett, teljes, föltétlen, tökéletes’ jelentésű latin absolutus, amely a ’teljesít, bevégez’ értelmű latin absolvere igenévi származéka. Nyelvünkben egyébként él a latin igének a megmagyarosodott megfelelője is, az abszolvál. Íme, egy napilapbeli példamondat A magyar nyelv nagyszótárából: „Ilyen nagyszabású ... vendégjátékot ... fennállása óta nem abszolvált (azaz: nem teljesített) még Operaházunk.”

Az abszurdum szintén latin eredetű, de a másiktól teljesen független szó. Ennek forrása a ’fülsértő, fonák, képtelen’ értelmű absurdus. (A latin szóban benne rejlő surdus jelentése a latinban: ’süket’. Ez magyarázza a latin absurdus eredeti, ’fülsértő’ jelentését.) A ’képtelenség, lehetetlenség’ jelentésű abszurdum a magyarban keletkezett a XIX. század elején a latin semleges nemű absurdum melléknév főnevesülésével, a XIX. század közepétől kimutatható abszurd pedig német közvetítéssel került nyelvünkbe, mégpedig a németben megrövidült abszurd változatban. Van abszurd dráma, elképzelés, helyzet, humor stb.

Ezek után térjünk vissza a tévéműsorban hallott mondatra! Az embereket összebékítő, gyermekeik szeretetére nevelő Joshi Bharat vendége nyilván azt akarta mondani, hogy olyan embereket csapott be, akik azt egyáltalán nem érdemelték meg. Csakhogy ilyen jelentése az ad abszurdum kifejezésnek nincs! Azt mondhatjuk, hogy valaki ad abszurdum (azaz a képtelenségig, a végletekig) visz valamit, de ha már mindenképpen latin szót akarunk használni, akkor az adott szövegben az abszolút szóval vagy még inkább ennek egyértelműen határozószói szerepű abszolúte változatával kell élnünk. Mert hogy a két hasonló hangzású, de egymással össze nem függő kifejezés közül melyiket választjuk, az abszolúte nem mindegy!

Ezek is érdekelhetnek