Hasonlít ön Karády Katalinra?

– Az ilyesfajta bulvárötlet vajon belefér-e egy igényes színház imázsába, vagy éppen ettől ön a Fekete Péter a színházi kártyapakliban? – kérdeztük a színházigazgatót.
– A Békéscsabai Jókai Színháznak jelenleg két olyan darabja is fut, amelyik híres énekesnő életét dolgozza fel. Az ilyen típusú szerep komoly előtanulmányokat és színészi munkát kíván. Pataki Éva tollából született egy színpadi mű a sanzon francia királynőjéről, Edith Piafról és a berlini-amerikai Marlene Dietrichről, ami nagy sikerrel megy. Szó sincs populáris könnyedségről: Tarsoly Kriszta és Kara Tünde színésznő hónapokon keresztül elemezte Piaf és Dietrich életét, amíg sikerült minden tekintetben színpadképes előadást létrehozni.

– Ez rendben is van, de hát az említettek profi színésznők, nem hasonmás-versenyek győztesei.
– Úgy vélem, azok a tapasztalatok, amiket ezzel kapcsolatban begyűjtöttünk, átadhatók és felhasználhatóak. Tudjuk, mi kell egy-egy ilyen karakter megformálásához, s végül is milyen karaktert keresünk. Tehát nem csupán a külső és a hangi hasonlóság számít. Azért is vállaltuk el a válogatás irányítását, mert tudjuk, milyen képességre van szüksége a verseny győztesének ahhoz,  hogy esetleg eljátszhassa Karádyról szóló színdarab főszerepét. Tehát a külső megjelenés, a hang, az identitástudat egyszerre fontos szempont.
– Cseppet sem mellesleg: ez az ötlet az ön fejéből pattant ki?
– Nem. A Karády Katalin Alapítvány keresett meg bennünket. Ha jól tudom, felvásárolták Karády hagyatékát, kapcsolatban vannak Amerikában élő színészekkel, akik ismerték őt, s a segítségükkel is igyekeznek mindent összegyűjteni róla. Persze, a felkérés nagy felelősséget ró ránk, hiszen közpénzből gazdálkodunk, el kell döntenem, mihez adjuk a nevünket. Úgy látom, a közönségünk nyitott az ilyen jellegű produkciókra – bizonyítja ezt az említett életrajzi darabjaink és a Cserháti Zsuzsáról szóló előadásunk iránti érdeklődés. Megígértem a szervezőknek, hogy egy dunántúli és egy észak-magyarországi színház igazgatóját is megkeresem, kapcsolódjanak be ebbe a munkába, s három előcsatározás után az országos döntőt együtt felvisszük Budapestre.

– Megtalálják Karády Katalin tökéletesnek mondható hasonmását. Mi történik ezután?
– Két-három szerzővel már tárgyalunk arról, hogy írjanak egy darabot Karády Katalinról. Szerintem még a válogatásokra is eljönnek, hogy megnézzék, kik jelentkeznek, ez is inspiráljhata őket. Nem kész darabra keresünk tehát főszereplőt. A bemutatót jövő decemberben, a színésznő születésének századik évfordulójára tervezzük a Jókai Színházban. Bízom benne, hogy a jövő nyár elején olyan győztest hirdethetünk ki, aki eljátszhatja a főszerepet.

– A tökéletes hasonlóságon kívül azt is elvárják majd a győztestől, hogy búgó hangon énekelje, mondjuk, a Gyűlölöm a vadvirágos rétet?
– Sikerült meggyőznöm az ötletgazdákat, hogy két hasonmás versenyt hirdessünk. Legyen azoknak is lehetőségük, akik egyszerűen csak hasonlítanak a színésznőre, s ne kelljen feltétlenül eljátszaniuk a főszerepet. Ezzel együtt futna az a verseny, amelyen a Karády személyiségével, hangjával, előadásmódjával való minél tökéletesebb azonosulást keressük. Még nem tudom, kik lesznek a zsűriben, de nyilván olyanok, akik sokat tudnak Karády Katalin színházi szerepeiről is, s ennek tükrében várnak el a jelentkezőktől külsőt és tehetséget.

Kattintson bármelyik képre és megnyílik a képgalériánk!