Hogyan teremtettek békét a városban?

Egy bizonyos pireneusi faluról azt tartja a legenda, hogy régen valóságos menedéke volt a szélhámosoknak, csempészeknek és száműzötteknek. E bűnözők közül a leggonoszabb egy arab férfi volt, akit Ahabnak hívtak. Egy helyi szerzetes, Savin megtérítette, és ekkor elhatározta, hogy véget vet ennek a helyzetnek, mert nem mehet így tovább.

Kultúra2009. 07. 24. péntek2009. 07. 24.
Hogyan teremtettek békét a városban?

Ugyan mindenki félt tőle, de rossz hírnevét nem akarta felhasználni arra, hogy elérje a célját, ezért esze ágában sem volt szóval meggyőzni bárkit is. Ugyanis ismerte a férfiak természetét: a tisztességet összetévesztették volna a gyengeséggel, és azonnal megkérdőjelezték volna a hatalmát.

Ehelyett magához hívott néhány ácsot egy szomszédos faluból, és átadott nekik egy rajzot, azzal az utasítással, hogy építsenek föl valamit azon a helyen, ahol most a kereszt áll. A lakosok tíz napon keresztül éjjel-nappal hallották a kalapálást, látták, ahogy a férfiak fadarabokat fűrészelnek, fúrnak és faragnak.

A tizedik nap végén fölállították az óriási rejtvényt a tér közepén, és letakarták egy lepellel. Ahab minden lakost odahívatott, hogy jelenjen meg az emlékmű felavatásán.

Egy szó nélkül, ünnepélyesen lehúzta róla a leplet.

Egy akasztófa volt.

Kötéllel, csapóajtóval meg mindennel. Vadonatúj volt, méhviasszal bevonva, hogy sokáig ellenálljon az időjárás viszontagságainak. Ha már így egybegyűlt a tömeg, Ahab kihasználta az alkalmat, és fölolvasott egy sor törvényt, amelyek védték a földműveseket, ösztönözték az állattenyésztést, megjutalmazták azt, aki új üzletet hoz a környék számára, és végül hozzátette, hogy mostantól mindenkinek becsületes munkából kell megélnie, vagy másik városba kell költöznie. Egyetlenegyszer sem említette az „emlékművet”, amelyet éppen felavatott. Ahab ugyanis nem hitt a fenyegetésben.

A gyűlés végén különböző csoportok alakultak ki: a többség azt gondolta, hogy Ahabot megtévesztette a szent, már nem olyan bátor, mint volt, és meg kell ölni. A következő napokban rengeteg tervet szőttek ezzel a céllal. De mindenki kénytelen volt szembenézni a tér közepén fölállított akasztófával, és mindenki azt kérdezte magában: mit keres ez itt? Vajon azért állították ide, hogy kivégezzék azokat, akik nem fogadják el az új törvényeket? Ki áll Ahab oldalán, és ki nem? Vannak-e közöttünk besúgók?

Az akasztófa nézte az embereket, az emberek pedig nézték az akasztófát. A lázadók kezdeti bátorsága lassacskán átadta a helyét a félelemnek, mindenki ismerte Ahab hírét, tudták, hogy kérlelhetetlen a döntéseiben. Volt, aki elhagyta a várost, mások úgy döntöttek, hogy kipróbálják az új munkákat, egyszerűen azért, mert nem volt hová menniük, vagy azért, mert a gyilkolóeszköz beárnyékolta a teret. Egy idő múlva béke volt a településen, fontos határ menti kereskedelmi központtá nőtte ki magát, első osztályú búzát és a legjobb gyapjút kezdett exportálni.

Az akasztófa tíz évig állt ott. A fa ellenállt az időnek, de a kötelet időnként újra cserélték. Soha nem használták. Ahab soha nem szólt róla egy szót sem. A látványa is elég volt ahhoz, hogy a bátorságot félelemmé változtassa, a bizalmat gyanakvássá, a hetvenkedő történeteket elismerő suttogássá. Tíz év múlva, amikor Viscosban végre a törvény uralkodott, Ahab lebontatta és a helyébe egy keresztet építtetett.

(Nagy Viktória fordítása)
Paulo Coelho

Ezek is érdekelhetnek