Megverik az öregek a fiatalokat?

Mit akarnak a veteránok – például Leonard Cohen és Bob Dylan –, amikor itt vannak az új tehetségek, köztük Paul Potts vagy a King of Leon? Tessék csak vigyázni, nehogy az öregek lekörözzék a fiatalokat! Meghallgattuk a felsoroltak legújabb lemezét, s leírtuk véleményünket.

KultúraBorzák Tibor2009. 07. 11. szombat2009. 07. 11.
Megverik az öregek a fiatalokat?

Leonard Cohen: Live in London
Régen hallatott magáról, már azt hittük, nyugdíjba vonult. Korára való tekintettel meg is tehetné, ugyanis Leonard Cohen 74 esztendős. A kanadai énekes-dalszerző azonban nem nyugszik, visszatért csöndes magányából és világkörüli turnét tartott. Tizenöt év kihagyás után Amerikában is újra láthatták. Nekivágott 84 helyszínes koncertsorozatának, melynek londoni helyszínén felvételeket is készítettek. Ezt az anyagot most dupla lemezen (és DVD-n is) kiadták. El kell ismerni, a vénülő dalnok még mindig hiteles, egyáltalán nem a legendájából akar megélni. Egyedi, utánozhatatlan stílusa, bravúros, szenvedélyes előadásmódja mindenkit lehengerel. „Még nem haltam meg” – mondta tréfálkozva a színpadon, aztán sorra felidézte régi nótáit. Közülük is kiragyog a máig leghíresebb Hallelujah, aztán sorban a Dance Me To The End Of Love, az Ain’t No Cure For Love, az Everybody Knows, az In My Secret Life, vagy a Take This Waltz (nálunk Zorán énekelte Volt egy tánc címmel). Leonard Cohen szerencsére Magyarországra is ellátogat, augusztus 31-én a Papp László Budapest Sportarénában tapsolhatunk neki. (Sony Music/Columbia)

Paul Potts: Passione
Ám vigyázat itt az új világklasszis! Igaz, ő más műfajban érdekelt, úgyhogy a pop és rock nagyjainak tündöklését nem veszélyezteti. Paul Pottsról van szó, aki a két évvel ezelőtti brit tehetségkutató versenyen tűnt fel – úgy, mint nemrég Susan Boyle. A kövérkés, eltorzul fogazatú férfi énekét tátott szájjal figyelte a zsűri, még a könny is kicsordult a szemükből. A telefonkereskedő Paul azonban szerencsésebbnek bizonyult, mint Susan. Gördülékenyebben indult a pályafutása: első albuma 13 országban volt listavezető, 27 országban lett platinalemez, több mint három milliót adtak el belőle. És most itt a második korongja, melyen még magabiztosabban és profibban énekel. Az eltelt idő alatt ugyanis a győztes „kikupálódott”, megcsináltatta fogsorát, mindazonáltal megmaradt a réginek. Attól sem ájul el, hogy filmet forgatnak az életéből. Nehezen hihető, de sosem volt önbizalma. Énekelni viszont rettentően tud! Ezúttal inkább a klasszikusokat favorizálja, de beillesztett a dalok sorába néhány sikeres musicalslágert is. (Sony Music/SYCOmusic)

Bob Dylan: Together Through Life
A már emlegetett öregúrtól, Leonard Cohen-től csupán hat esztendővel „fiatalabb” a könnyűzene másik legendás alakja, Bob Dylan, akinek életművét többször is jelölték már Nobel-díjra. Ránéztem az igric honlapjára, hány lemeze jelent meg eddig, de olyan sok borítófotót láttam, hogy első nekifutásra meg sem tudtam számolni. Maradjunk annyiban: termékeny fickó volt. Akinek fut a szekere, annak akkor kell kihasználnia a lehetőségeket. Később úgyis jönnek ínségesebb időszakok, mint Dylan esetében is. Az utóbbi 10-15 esztendőben már csak 5-6 évenként jelentkezett új anyaggal, s azok sem voltak átütő erejűek. Legújabb produkciója sem tartalmaz túl sok újítást, de hát nem is várhatunk már tőle gyökeres változásokat. Bluesos-szvinges dallamvilága a hagyományos, szövegei pedig ismételten a szerelemről szólnak. (Amire a borítófotó is ráerősít!) Ennek dacára az album azonnal listavezető lett, s nem csak Amerikában, hanem Nagy-Britanniában is. Megmondom őszintén: nekem a régi Bob Dylan az igazi. Előveszem hát korszakos lemezeit is… (Sony Music/Columbia)

King of Leon: Only By The Night
Bár a szólóénekesekkel nem száll vversenybe egy zenekar sem, azért a népszerűségüket illetően jelenthetnek konkurenciát. Ilyen banda a pár éve feltűnt King of Leon. A négy srác Tennessee államból érkezett, hárman testvérek, a negyedik pedig unokatestvér. Tehát családi sikertörténet az övék. Az új évezred egyik legnagyobb durranása volt a 2003-ban megjelent bemutatkozó lemezük, majd rá egy évre jött a következő, hasonló fogadtatással. Utána mintha kicsit megtorpantak volna: három év kihagyást követően rukkoltak elő újabb stúdióalbummal. Most mindössze két esztendőt kellett várni rájuk. Vigaszul a színvonalat továbbra is tartják. Egyesek a U2 stílusához kezdik hasonlítani őket, de szerintem semmi közük nincs hozzá. Ne vegyük el tőlük a dicsőséget, a King of Leon is ki tudta alakítani saját arculatát, megtalálta a neki legjobban megfelelő irányt. Azt persze nehéz lenne egyértelműen kijelenteni, hogy mi is a fiúk műfaja, így hát maradjunk annyiban: „retrós garázsrockot” játszanak. Új dalaik közül a Sex on Fire lett az első befutó, de nem kell tartani attól, hogy a többi feledésbe merül. (Sony Music/RCA)

Kattintson bármelyik lemezborítóra és megnyílik a képgalériánk!

Ezek is érdekelhetnek