Szabó Magda beszélt az állatok nyelvén

– Milyen kincseket őriz? – kérdeztük a korábban zenészként tevékenykedő Tasi Gézát, akit kerepesi otthonában megannyi tárgy emlékezteti keresztanyjára.

– Szabó Magda regényeit, drámáit sokan ismerik már, amint színházi és filmes munkásságát is. Az Európa Könyvkiadónál nemrég megjelent kötettel határtalan állatszeretetére szerettem volna felhívni a figyelmet. Ez a játékos levelekből összeállított könyvből egyértelműen ki is derül.

– A humoros hangvételű leveleket macskája nevében írta a szomszédainak…
– Keresztanyám barátai, Schrott Tibor és felesége, Schimpl Mária Magdolna ajándékozott meg a levélcsomaggal, azt mondták, hogy engem illet. Amikor felmerült a kiadás ötlete, nyomozni kezdtem, ki kaphatott még hasonló levélkéket. Eljutottam Pomogáts Bélához, az Írószövetség volt elnökéhez, s tőle ő is átadta a cicáihoz szóló feljegyzéseket. S egyszer csak összeállt a könyv.

– Sokan vártuk a Für Elise (Cili) folytatását, de közbeszólt a sors…
– Jegyzetek, vázlatok születtek, s mindent elmesélt nekem. Ezek alapján én magam öntöm formába a második részt, melynek címe Magdaléna lesz. Feljegyzések, korabeli fotók teszik majd teljessé a történetet. A tervek szerint jövőre Szabó Magda naplóiból készül egy kötet, azt követően az édesanyja és édesapja közti levelezés lesz hozzáférhető.

– A világhírű írónő köztünk van!
– Olyannyira, hogy folyamatosak a vele kapcsolatos megkeresések. Debrecenben Szabó Magda Emlékszoba nyílt, Budán iskola, Felsőpakonyban és Kerepesen pedig könyvtár viseli a nevét. Szentmártonkátán ősszel terveznek hasonlót. Sikeresek az életút-kiállítások is. Tárgyalások kezdődtek Szegeden egy nagyszabású tárlatról, ahol főként személyes tárgyakat, ruhákat, ékszereket, illetve kéziratokat, díjakat, különleges kiadású könyveket mutatnánk be.

– Ezek egyeznek Szabó Magda végakaratával?
– Még életében mindent elrendezett velem. Maximálisan megbízott bennem. Az is meggyőződése volt, hogy személyével és műveivel kapcsolatban nem adok zöld utat méltatlan kezdeményezésekhez.

– Önnél vannak a jogdíjak?
– Miután én vagyok az örökös, ahogyan férje, Szobotka Tibor esetében is. Annak ellenére, hogy a mai világban nagy szerepe van a pénznek, sosem az anyagiakat tartom szem előtt, hanem a tisztességet. Érzékelem, hogy keresztanyámat mindmáig szeretik, és ez megkönnyíti a dolgomat.

– Külföldön hol jelenik meg legközelebb műve?
– Az Ajtó Olaszországban, Izraelben és Törökországban is nagy siker. Nemrég megkeresett egy delegáció Kínából. Érdekesnek ígérkezik az ottani piac, hiszen még soha nem adtak ki náluk Szabó Magda-regényt. A Távol-Keleten Japánban, Koreában már ismerik a munkásságát, de Kína eddig kimaradt. Úgy tűnik, ez most változik, sajnos, hogy ő nem érhette meg.

– Úgy tudom, az Ajtóból film is készül…
– Igen, Szabó István foglalkozik vele. Helyszíni szemléket már tartottak, de hogy mikor kezdődnek a forgatások, azt nem tudom.

Végezetül essék szó ismét az új könyv témájáról. Szabó Magda imádta az állatokat. Mindig volt körülötte kutya és/vagy macska. Előfordult, hogy egy hirdetés alapján „mentett meg” egy öreg ebet. Máskor a budai lakása ajtajában didergő jószágot vette magához. De az autópályán ténfergő kutyust is felvette az autóba. Ahogy szaporodott a sereglet, jobbnak látszott, ha Tasi Géza kerepesi kertes házánál helyezik el őket. És amikor az írónő külföldön rosszul lett, a kórházból kikerülve keresztfiához költözött. Kettejüknek nyolc kutya, és nyolc cica, plusz a madárhad. Ilyen paradicsomi körülmények között mindenki nagyon jól érezte magát, kiváltképp Szabó Magda, akivel nekünk is volt alkalmunk ekkor találkozni.

– Keresztanyám tudott az állatok nyelvén beszélni! – mondja meggyőződéssel Tasi Géza. – Ha leült a kanapéra vagy a fotelba, az állatok odatelepedtek mellé. Reggelijét is megosztotta velük, a téli szalámit nekik adta, ő pedig a csupasz kenyeret ette. Az állatszeretet még jobban összekötött bennünket.

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!