Kótaj története

A mű ismertetéséhez a szerző lányát, Nagy Tünde újságírót hívtuk segítségül, ideidézve a kötethez írt utószavát:

„Édesapám született mesélő. Az ősi regéktől a növények fotoszintézisén át bibliai tanulságokig bármilyen témából izgalmas sztorit formál, szavaiban tudás, stílus, lélek, család, barát, unoka figyelmét órákra lebilincseli. A mesék sorában immár huszonkét esztendeje előkelő helyen áll szülőfalujának, Kótajnak a története.

A dolog úgy kezdődött, hogy első éves egyetemi hallgatóként forrástudományi alapismeretekből az egyházi anyakönyvek elemzését választottam. Atyai jó barátunk, Lipcsei Árpád kótaji református lelkész ölembe rakta azokat az öreg dokumentumokat, amelyek lapjaira anno dédanyáim, szépapáim életének sorsfordulóit jegyezték fel. Napokig nem tudtam elszakadni a könyvektől. Apuka végig mellettem ült. Lassan haladtam, mert egy-egy név képek sorát idézte fel benne. Az 1900-as évek elejéig majd mindenkit ismert, de a családi legendárium a korábbi századokból is hagyott rá pillanatfelvételeket: ki volt különösen eszes, dolgos, ügyes, ki küszködött kórral, hol állt a házuk, merre terült el földjük, hogyan állt ki a településért…

A forráselemző szemináriumi dolgozatomat rég leadtam már, de az anyakönyvek nem eresztettek. Törzsvendégek lettünk a parókián, de igazából már nem én ültem az íróasztalnál, hanem az Édesapám. Mi lehet az adatok mögött? Milyen sorsok, történések, mennyi szeretet, mennyi könny? Hogyan változott a világ, a mikroklíma, a gazdaság, a politika Magyarországnak ebben a szegletében? Apa megörökölte nyelvészeti, történelmi tankönyveimet és oktatóimat. A nyelvészek, történészek mellé papok, könyvtárosok, muzeológusok, néprajzosok társultak később, attól függően, hogy a helytörténet melyik eleme íródott éppen. És az elismert tudósok lelkesen segítették az amatőr kutakodót, örültek a hivatásuk iránti őszinte, értő érdeklődésnek. Mulatságos volt, mikor a faipari technikus vitába szállt a professzorral, vagy megkérdőjelezett egy etalonnak tartott etimológiai elemzést – s igaza lett…! Édesapa fél évszázad múltán is használni tudta a gimnáziumban és a református teológián megalapozott latin, ógörög tudását. A két évtized alatt keresztbe-kasba utazta az országot, a valóság mellett könyvek, oklevelek, dokumentumok százaiban is utánajárt minden eshetőségnek, 68 évesen a számítógép használatát is megtanulta. Kótaj történetéért mindent! Megtett kilométerek, átböngészett könyvek, források, írással töltött órák tízezrei…

Édesapa hite, lelkesedése, derűje nem változott a huszonkét év alatt. A kötet Angyalosy Zsoltnak, a mostani kótaji lelkésznek köszönhetően került nyomdába. Tulajdonképpen nem is helytörténet: lehetetlen, de felesleges is műfajba sorolni egy falu, egy család, egy ember életének lenyomatát.”