Óceánba szórták a karikaturista hamvait

Filmre kívánkozó életet élt. A hétköznapok fenegyereke, a ceruza kalandora, a karikatúra vagabundja volt, elképesztő szókinccsel, hihetetlen humorérzékkel. Aki ismerte, máig azt tartja, hogy napjaink showdermanje csak halvány utánérzés Bodola Györgyhöz képest, akiről a barátai most jelentettek meg emlékalbumot, Bodoland címmel. A dr. Mezey András ügyvéd által szerkesztett, gyönyörű kötet hemzseg a Bodola György főszereplésével született anekdotáktól, s persze zseniális rajzaitól, karikatúráitól is. Kiderül például, hogy egyszer ezt íratta aranybetűkkel a névjegyére: Nemakárki. Már az édesapja sem volt akárki, hiszen Bodola „Dudus” Gyula 48-szoros román és 13-szoros magyar válogatott futballistaként vált legendává: a nagyváradi városi stadiont róla nevezték el tavaly novemberben.

Hajszálakon múlott a Fiat 127-es
A futballista fia már a maga módján építette saját legendáját. Sok iskolába járt, az egyikben Demszky Gábor osztálytársát gyakran megverte, az érettségi előtt pedig egy balhéja miatt az ország összes középiskolájából kitiltották. A hosszú hajától semmi pénzért nem volt hajlandó megszabadulni, pedig az amerikai nagybácsija a hetvenes évek elején egy Fiat 127-es autóval kecsegtette, ha megteszi. Nem érdekelte. Mivel ekkoriban már ismert volt a rajztehetsége, ugyanez a nagybácsi sok pénzt adott neki, hogy legyen rajzművész. A pénzt elmulatta, lement Siófokra, ahová elhívta a barátait is. Aznap éjjel a haverok megjelentek a legelőkelőbb ezüstparti szállodában, ahol közölték velük, hogy Bodola úr kivette az elnöki lakosztályt, de most kint alszik a Balaton partján. Máskor eladta a Vailant francia karikatúraújság féltve őrzött bekötött példányait száz forintért, s a pénzt elfagylaltozta. Igaz, akkor egy gombócért ötven fillért kértek...

Mezey András azt is felidézi a kötetben, hogy Bodola György édesanyja egyszer csak besokallt és felajánlotta, hogy fia százezer forintot kap, ha kijelentkezik a lakásukból. Bodola elment egy haverjához és tízezret fizetett neki, hogy bejelentkezhessen hozzá. A maradék kilencvenezerből pedig heteken keresztül kisfröccsöket rendelt magának.

Felmosták az anyakönyvvezetőt
Szerette megbotránkoztatni a környezetét. Egyik barátja orvosi diplomáját ünnepelte öltönyös, kiskosztümös évfolyamtársaival, Bodola csak annyit tudott, hogy valami buli lesz nála. Beállított kócosan, mezítláb, oldalán egy hippi csajjal. Amikor becsöngetett és szétnézett, megjegyezte, „Azt hittem, ez egy kúrós buli!”, és elviharzott. Máskor megpróbált egészben lenyelni egy frankfurti virslit, de miután majdnem megfulladt, társai a gégéjére ütöttek, hogy kiköpje.

1974-ben volt az első esküvője. A menyasszony bugyit alig takaró, virágmintás bordó ruhát viselt. Bodola farmernadrágban, farmeringben jelent meg. Az egyik tanú klumpát húzott zokni nélkül. A szertartás után látták, hogy az anyakönyvvezetőt vizes ronggyal borogatják... A jegygyűrűket az otthonról elcsent ezüstpohárból készíttette ötvöstanuló haverjával.

Keresztrejtvény-fejtésben verhetetlen volt, rajongott Hrabalért, Kurt Vonnegutért és a perzsa csillagász-költő Omar Khajjámért. Gyűjtötte a Nagyvilág folyóiratot, külön füzetbe írta kedvenc kifejezéseit. Köztük szerepelt a „cselszövény áldozata”, a „ritkaság, mint a félkarú cigányprímás”, a „gáláns hegyi martalóc”, „és az ázott ló szagú lehelet”.

A nyolcvanas évek elején disszidált először, Olaszországba, de hazajött, vonaton, jegy nélkül, erre csak Kelenföldnél jött rá a kalauz, amikor már késő volt... Másodszor a nyugat-németországi Essenbe ment, ahol beajánlották a Kex egykori zenészéhez, az ott hangszerrestaurátorként dolgozó  Doleviczényi Miklóshoz, de egy év múlva visszatért.

A zenészek rázárták az ajtót
A három családalapítás, két gyerek, további két disszidálás, megannyi munkahely és a számtalan buli, kiskocsmázás közben több ezer fényképet és sok száz rajzot készített. Csak akkor rajzolt, ha kedve volt hozzá. Ezért Tolcsvay Béla egyszer bezárta a lakásba, mert gyorsan kellett a lemezborító. A P. Mobil vezetője, Schuster Lóránt ládányi itallal beültette egy szobába, rázárta az ajtót és közölte, nem jöhet ki, amíg el nem készül a zenekar karikatúra plakátjával. Ezen önmagát is megrajzolta whiskys üveggel a kezében. Készített egyébként plakátot a Fonográfnak, a Piramisnak, a Mininek, az Illésnek.

Tardos Péter 1982-ben megjelent Rocklexikonját is ő illusztrálta a sztárok karikatúráival. Az első felesége meséli, hogy amíg ő tíz percig zuhanyozott, Bodola ezalatt összehozott egy újabb karikatúrát a lexikonba. Mellesleg ekkor zöldségesként dolgozott és cseppet sem mellesleg a legnagyobb amerikai karikaturista, David Levin is elismerően nyilatkozott a rajzairól. Rengeteg zenészt ismert meg akkori törzshelyükön, az Erzsébet Sörözőben, ahol, ha elfogyott a pénze, lerajzolta az asztaltársaságok tagjait egy kör piáért. Így jutott el a híre Tardoshoz. Mégsem tudott megélni a rajzaiból, ezért turnézta végig a főváros zöldségpiacait, még a metróépítésen is megfordult keszonmunkásként, de volt kabinos is a Palatinus strandon.

Feszty-körképet tervezett a plafonra
1988-ban megkérte egy Vancouverből hazalátogató kamaszkori lányismerősének a kezét azzal, hogy vigye ki magával Kanadába. „Béke, harmónia, jólét és az újra megtalált élet várta a világ egyik legszebb városában jól menő üzletasszony felesége mellett, akinek éttermében Szász Endre, Faludy György is megfordult” – írja Mezey András Bodola vancouveri éveiről. Nagy, tömött bajusza miatt a jelentős létszámú magyar kolóniában mindenki a Tenkes kapitányából ismert Siklósi bácsinak szólította Bodolát, aki helyi újságoknak rajzolt karikatúrákat menő sportolókról, színészekről. Még itthonról is kapott megrendeléseket, az ezekért járó honoráriumokat elküldette a szüleinek. Vancouverben szobafestőként is dolgozott, az egyik lakás plafonjára felfestette a Sixtusi-kápolna freskójának néhány jelenetét, de a tulaj bepanaszolta a főnökénél. Pedig a következő lakás plafonjára már a Feszty-körképet is megálmodta... Időközben felesége egyik rokona miatt az étterem becsődölt, s vége lett a jólétnek.

Az alkohol ölte meg
Tizenöt év után, 2004-ben jött haza először és utoljára. A repülőjegyre egyik barátjától kapott kétezer dollárt. A ferihegyi fogadóbizottságot kikerülve, egyedül ment be a városba. A haverok azonban tudták, hol kell keresni, rá is akadtak a budai törzskocsmájában. Bodola szülei Bartók Béla úti lakásában lakott, s első dolga volt, hogy hatalmas kanadai lobogót tűzzön ki az ablakba. Ebből mindenki megértette, hogy hazajött. Csak azt nem tudta, hogy itthon körözik, mivel fizetési kötelezettségeinek elmulasztása miatti a bírósági tárgyalásokra szóló idézésekre nem jelent meg. Aztán egyik barátja kölcsönútlevelével szinte elmenekült az országból.

Vancouverben sorozatos anyagi gond, munkanélküli segély, ital, ital és ital várta, de 2005-ben még ott voltak a rajzai egy prágai nemzetközi könnyűzenei karikatúra kiállításon. 2007. március 17-én, ötvenöt évesen gégerákban halt meg. Kívánságának megfelelően a hamvait a Csendes-óceánba szórták.

Kedvenc budai borpatikájában az egyik cimborája mindmáig arra vár, hogy Bodola Gyuri betoppanjon egy kisfröccsre...

Bátmelyik fotóra kattitnva tekintse meg Bodola György karikatúráiból összeállított képgalériánkat!