Ünnep

A komoly hagyományra visszatekintő martonvásári koncertsorozat augusztus elsején Beethoven Esz-dúr zongoraversenyével, op. 73, illetve Beethoven I. (C-dúr) szimfóniájával, op. 21, zárult. Sajnos, a kedves olvasó tőlem nem várhat értő kritikát, mert én csak úgy, mindenféle tanulmány nélkül szeretem a komolyzenét. Én egy koncert után nem tudok „szakmázni”, de tudom, hogy fészkelődtem-e a helyemen vagy észre se vettem, hogy elszállt az idő. Martonvásáron az utóbbi élményben volt részem.

KultúraCzifrik Balázs2009. 08. 07. péntek2009. 08. 07.
Ünnep

Számomra mindig különleges alkalom, ha Kocsis Zoltán zongorázik, mert akkor újra értelmet nyer az érték szavunk, és tartalommal töltődik meg a hungarikum szó jelentése. Mára a Kocsis Zoltán igazgatta Nemzeti Filharmonikusok, rengeteg munkával a hátuk mögött, ismét a világ élvonalába tartoznak, akiket az elmúlt szombat este Medveczky Ádám vezényelt. De dicsről legyen most ennyi elég.

Én a közönséggel foglalkoznék inkább. Több mint 1500-an voltunk, és gondolják el, nem volt vita, tülekedés, pedig a Brunszvik-kastély parkjának kis hídján, amelyen a koncerttérre lehetett jutni, akár, sőt nagyon is lehetett volna. Tudják, az örömben az a legszomorúbb, hogy erről beszélnünk és írnunk kell, hogy az már ünnep, ha főleg magyarokból álló, 1500 fős tömeg nem acsarkodik, nem hőbörög, nem borogat stb.

Ha valaki esetleg a jövőre nézve bizalmát veszti, az menjen el bátran a Nemzeti Filharmonikusok bármely koncertjére, és csodában lesz része. Abban, ami most nincs, de úgy kellene, mint a szomjazónak egy korty víz.

Ezek is érdekelhetnek